Cs. Sós Ágnes: A KECELI AVARKORI TEMETŐK / Régészeti Füzetek II/3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Keceli avarköri temetők
- 17 -r A keceli él tszerlel et ek anyaguk szerint két csoportba tartoznak, úgymint üveg-, vagy pasztából készült gyöngyökre és a fémből - bronz, ezüst, arany - készült tárgyakra. Übeg- és pasztagyöngyök emellett gyakran szerepelnek fémékszerek díszítésében, vagy mint csüngők, vagy mint berakás. Néhány jelentősebb ékszert kiemelve, nézzük először a karpereceket, melyek egyesével, kettesével fordulnak általában elő. Viselet szempontjából említést érdemel, hogy a határdfllői 20. sír halottja három karperecet viselt. Bizonyos gazdasági rétegződést ezek az ékszerek is vissfeatükrözrek, mely a felhasznált anyagban mutatkozik meg. A 27. sírból vasból készült karperecek (VIII.t.3.) kerültek elő, szemben a nagyobb tömegben felhasznált bronzzal és a 20. sír ezüst karpereceivel szemben (Vl.t. 4.,6.). Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a fülbevalók esetében is. A keceli teme tőkben arany, ezüst és bronz fülbevalók fordulnak elő, a k örtefahegyi sírokban csak az általánosan ismert típusokhoz tartoznak és tömeges előfordulásuk azt bizonyítja, hogy az olcsó nyersanyagból előállított fülbevalók az alsó társadalmi réteg kedvelt ékszerei voltak, vagyis olcsó tömegcikkek. A valamivel tehetősebb rétegek ezüstékszerei, - jelen esetben a fülbevalók - sem különböznek a tömegcikk jellegtől, amit anyagunkban jól bizonyít pl. a 20. sír üvegcsüngős, pseudogranulációval díszített fülbevalópárja ), mely formailag viszont hasonló aranyékszert utánoz. / Tehát azzal a - az ékszerművesség terén megszokott jelenséggel állunk szemben, hogy a gazdagabb réteg által használt drágább anyagú, munkásabb kidolgozású (pl, a berakásos ékszerek esetében) ékszereket a szegényebbek számára olcsóbb nyersanyagban mintegy leutánozták. Arany fülbevalót anyagunkban csak a határdűlői temető 32. és 89. sírja tartalmazott. A 32. sír fülbevalópárja (5.kép, 2a-b.): sima nyitottvégű hengerded karikák, díszítésük a csüngőként alkalmazott, négy, granulált arany gömb. Egészen hasonló, ismert az igari leletből, melynek korát Fettich a VII. s&í második felére állapítja meg. 3!/ A típus egyik változata, vagyis mikor a karikához forrasztott aranygömbök közül a legalsó sokkal Mgyobb a többinél és üreges, ismertek a magyarországi kora-avarkori emlékanyagból isI Eredetét a Kaukázus vidékén kell keresnünk és a Pontus-menti műhelygyakorlatra vezethetjük vissza, 3 3/ A 89. sír arany fülbevalópárja (5.kép, la-b) más típusú. A sodrott karikán aranylemezből készült.körteformájú csüngőrész foglal helyet, mely ellentett irányú, granulációval képzett háromszö gekkel díszített. A granulált gömböcskék gula- és!< háromszögidomba foglalása szintén a pontusi ékszer- és fémművesség körében elterjedt motívum. ilL gyakorlat 3 4/ A női ruházat fontos dísze a mellboglár. Anyagunkban csak a határdűlői temető 4.,20. és 89. sírjából került elő. A 20. sír mellboglárja (VI.l9.a-t). .fVékony, áttört tech nikájú bronzlemezből készült, mely fára volt erősítve (a töredékek belsejében erős fanyo mok). leljes rekonstrukcióját; az üllői avar temető 184. sírjának mellbogiára 3 3/ alapján nyerhetjük, mely teljesen azonos szerkezetű. Analógiánk és a fennmaradt töredékek sze rint tetejének közepén cellába foglalt üveggyöngy emelkedett ki; melyet gömbsor fogott kö rüL Ugyancsak gömbsor határolja a fedőlap külső szélét és a két gömbsor között huroksor fut körbe. Horváth Fibor szerint e hurkoknak nem volt pozitív szerepük, viszont gyöngj^füzér applikálására szolgálhattak, s az ilyen fajta alkalmazást a késői bizánci stílusú ötvösműveken is láthatjuk. / A keceli boglár oldallapjának áttört motívuma két gyöngysor közé foglalt a perzsa- szaszanida körből jól ismert indás palme tta-sor. 3?/ Horváth Tjbor szerint az üllői analog darab í mestere VlII.századi bizánfci körben képzett ötvös lehetett aki az avarok Ízlésének megfelelő alkotásokk al élt 3 3/ A 82. sír boglárjának (XVI.t3.) mesterében szintén bizánci ötvöst sejthetünk. A 4. sír hasonló ékszere vékony, aranyozott bronzlemezből készült ( IL114.), a boglárpár mindkét tagjának felhajló széle kettős lemezre uial. közepüket gyöngyszem díszítette. Préselt díszítését illetően legközelebb a Pécs-Gyárváros-i darabok egyik, geometrikus moth umokkal ellátott korongja áll. A n al 0giák to»-bbá a Ponus- bizánci körben vannak. / Kiterjedésük továbbá a nyugati germán területre is nyomonkövethető. ^ / A ^korongok - melyek kétségtelenül a gazdag aranyékszerek utánzatai szélén alkalmazott fogazás Fettich szerint a VII.sz. végén lép fel.41/ A mellboglárok helyzete a sírban a következő volt: II.t.14. (4,sír.) az állkapocs alatt. Vl.t9a-f. (20. sír) a bal vállperec külső oldalánál, XVI. 13. (89.sír) a mellkas bal oldalán, a kulccsont közelében feküdt Tehát a keceli anyag leletkörülményei alátámasztják Horváth Tibor megfigyeléseál-amennyiben a mellboglárokat a bal váll környékén viselhették.42/ Hajfonatdfsz csak a határdűlői temető 33. sírjában volt (lX.tla-b,): ezüstözött bronz, a hengeres, ill a hasá-. bos típus-csoportba tartozik. Ennek a formának közeli analógiáját találjuk a pereszcsepinai k incsben. 4 3/ A fémből ké szült ékszermellékletekhez tartoznak a Határdűlő 15. sír -
