Cs. Sós Ágnes: A KECELI AVARKORI TEMETŐK / Régészeti Füzetek II/3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Keceli avarköri temetők
- 18 -r ból előkerült rosszezüstből és a 20. sír bronzból készült tubusa. A 15, sír tubusa (V.t 7.) lényegében csőszerű, sima vékony ezüstlemezből készült, ennél a 20. sírból származó darab (VI.t.8.) diszesebb, két szélén és közepén bordázott gyűrű nyert alkalmazást. A középső gyűrű letört nyúlványa világosan mutatja, hogy eredetileg nyak-, vagy karperechez kapcsolódott, mint ahogyan azt az analog, más avarkori leletek is bizonyítják./ A későrómai darabok amulett szerepét töltötték be.45/ a keceli tubusok ilyenképeni felhasználására azonban nincsen nyomunk. A tubusokhoz hasonlóan viselték a határdűlőí 27. sír kis, bronz baltaalakú esüngőjét (XV.t.11.), melynek ^nyéllyukában* fekete pasztagyöngy van és mely a váz mellkasán elszóródott gyöngyök között feküdt.4o/ A szokás különböző használati, ill termelőeszközök kicsinyített másainak ékszeren alkalmazott csüngődíszként való felhasználása - eredetét illetőleg utalhatunk a szilágy somlyói első kincs aranyláncára.47/ Nem tartozik szorosan az ékszerleletek közé, de itt említem meg a határdűlőí 32. sír bronz szőrcsíptetőjét (XVIII. 15.). melyet X alakú vésett motívum díszít Hasonló darabok általában női sírokban fordulnak elő, féiffisfrokban ritkák. 4»/ Mielőtt a kerámiaanya g részletesebb ismertetésére térnénk, kell a temetők d_a_tálásáró l beszélnünk, melyet az előbbiekben végzett elemzések segítenek elő. E z ek alapján a körtefahegyi sírok a VIII. századra tehetők. Mivel a határdűlőí temetőt az ásatások nem meritették ki. csak az állapítható meg, hogy a feltárt temetőrészbe a VII. sz.végéíől, VIII. sz. elejéiől temetkeznek és a VIII. században is használatban volt, mégpedig túlsúlyban e korban. Itt kell megjegyeznünk, hogy a temető egyetlen sírjának sincs korai jellege, dacára annak, hogy amint azt láttuk, néhány tárgya a VII. század közepéig követhető. Az egyes, a datálásra támpontot nyújtó anyagot tartalmazó sírok egymáshozvaló viszonyát a temetőtérkép hiánya miatt sajnos nem lehet megállapítani A fentebbi datálásnak a kerámi a részletesebb vizsgálata sem mond ellent, sőt rajta keresztül még egy támpontot nyerünk a határdűlői temetőrész használatára vonatkozóan. melyben a 63. sír edényének elemzése - amint azt látni fogjuk - arra enged következtetni, hogy a temetőrész a VIII, század harmadik harmadában is használatban voll Amint azt már a sírritusnál is emiitettük, a keceli temetők kerámiaanyaga technikai szempontból két főcsoportra oszlik: a kcrongolt és a kézzel formált edények csoportjára. Összevetve úgy a körtefahegyi, mint a határdűlői sírok korongolt kerámia-anyagál a következő típuscsoportokat különíthetjük el egymástól: 1. fületlen korsó (Körtefa hegy 12. sír. XXI. t4. Határdűlő 3. sír, XXIV.t.2.. 20. sír, XXIII.16. és 25. sír. XXIV.L3.. 10.), mely típust Horváth Tibor jellegzetesnek tartja Kiskőrös vidékére.49/ Lényegtelen változatainak elterjedése azonban azt mutatja., hogy a típus úgy tovább az Alföldön, mint a Dunántúlon elterjedt8°/ Esetleges formai kapcsolatai a későrómai házikerámiával a kutatók részéről egyelőre még csak feltevés; részleteiben kidolgozatlan. A befésült, körbefutó egyenes és hullámvonalas díszítés döntő jelentősége kerámiaanyagunkban az általunk felvett 2. csoportba tartozó edényeknél van. Az ebbe tartozó, jól kiégetett szürke agyagedényeket, melyekre a fenti díszítés mellett az enyhén kihajló perem és a felső harmadban levő kihasasodás jellemző, a következő darabok képviselik: Határdű lő 33. sír (XXIV 19.), 63. sír (XXIV.t7.), 68. sír (XXIV.14.), végül a 74. sírból származó edények (XXIV.t 5.). Ez a kerámiafajta sojcat foglalkoztatja a kutatást, úgy alaki, mint dfszitésbeli sajá tosságait tekintve. A nélkül, hogy a problémák, elsősorban a díszítési mód és forma eredetének kérdésébe jelenleg bővebben belemennénk, csupán egy kérdést emelünk ki A hullámvonalas díszítési móddal kapcsolatban feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a bele kapcsolatos problémák súlypontja az avarkori társadalom tagozódásának szempontjától nem ott van, hogy kiktől, honnan vették át ezt a díszítőelemet az avarok, hanem, hogy beszélhetünk e kifejezett avar gölöncsér iparosrétegről, mely ezt a korongon készített kerámia díszítésénél szinte önkénytelenül adódó motivumotáárúin alkalmazta. Igen érdekes ebből a szempontból az a jelenség, ami éppen a Kecel-határdűlői temető anyagában mu tatkozik. Ugyanis LKovrig Ilona az avarkori fenékbélyeges edények magyarországi elter • jedését vizsgálva kimutatta, hogy ezek a hullámvonallal díszített áruk a VIII.sz. harmadik harmadában jelennek meg és elterjedésük vonala arra enged következtetni, hogy esetleg egy, a Dévény-kapun keresztül történő szláv mesterek beáramlásával hozhatók kapcso -
