Korek J. - Patay P.: A BÜKKI KULTÚRA ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON / Régészeti Füzetek II/2. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)

A bükki kultura elterjedése magyarországon

46 dí-szes íenéktöredék (AH XXXVI. 17) és egy íves szalagkötegdíszű peremtöredék (AH XXXVL 16) képviselt A többi díszitéses töredék Bükk III-na!. megfelelően geometrikus (AH XXXVL 9, 14, 16). A cserépanyagból még egy kihajtó peremű bütyökdíszes edénytöredéket, festés nyommal (AH XXXVI.10) és hengeres nyakú vonaldíszes töredéket közöl (AH XXXVI. 11).A két vastagabbfalu, durvább kidolgozású cserép szegletes kettős vonaldíszitéssel (AH XXXVI. 6), ilL íves vonaldíszitéssel (AH XXXV18) vonaldíszes kerámia stílus». : ..! / :: ' A durvább kidolgozású anyagban a nagy virágcserép formájú ujjbenyomású díszű bütyökfogas forma a leggyakoribb. Vonaldíszes kerámia jegyeit mutatja a két párhuzamos íves bekarcolás és a szegben összefutó egyenes karcolás. Nem gyakori díszítő motívum a fenyőminta. Egészen sajátos alakja van egy ovális homorúaljú durva edénytöredéknek, fenekénél peremszerűen képzett és átlyukasztott Alját és oldalát karcolt bemélyitések díszítik. A forma és díszítés tiszai sajátságokat mual(30.kép). Formája miatt figyelmet érdemel egy jó kidolgozású töredék, egyenes peremmel, . az oldalán lapos dudorral. A festett anyag három formához kapcsolódik. Az egyik kihajló peremű kis csupor, amelyen a fekete sávos festés ékalakban fut össze az edény nyakánál (AH LI 1.7). A másik forma egyenes peremű virágcserép háromszögbe rendezett vékonyvonalú sávos fekete festéssel (AH LII.6., ÜL 2,3). Valószínűnek látszik éppen a csúcsos peremképzés miatt a herpályi analógiák után, hogy csőtalpas tál részei az emiitett töredékek A harmadik forma csöves talpú tál legtöbbször megmaradt talptöredékeivel függőleges fekete vonalú festéssel és fekete festésű rácsmintával (AH LII.3). Tompa még két festett töredéket közöl (AH LII.4,5). Van a töredék között még egy típus, amelynél a világos alapra festi rá a fekete festést, de nem sűrű vonalban, hanem ritkán, nem szabályos ritmusban. 143. Buj-CsépánYtanva. A lelőhelyet Tompa említi (Tompa AH.YT-VI.23), ahol a bükk végi anyag festett fcserepekkel együtt jelentkezik A közölt anyag (AH XXVII.1-12) jellegzetes Bükk III stílűsü karcolásokkal díszített A festett anyag íves, vékony sávú fekete festéssel van képviselve. Az anyagot a NyM őrzi. 144 BuJ-Nemesi dűlő. Néhány cseréptöredék származik e lelőhelyrőL A szórvány anyag teljesen azonos a Buj-Csépánytanya anyagával. NYM 14& Érpatak. 1870-ben Leszkay Ödön ajándékozása révén jutott a Nyíregyházi Múzeum birtokába egy vörös anyagú. 6.9 magas, 11 cm átm. Bükki kultúra végéről származó csőtalp. A szórványos csőtalp azért fontos, mivel 1870-ben a MNM-ba Érpatak lelőhelyrőt nagy me nnyiségben került be főkép obszidián szilánkból éa munkált kovákból álló lelet együttes, amelyet Hillebrand a formák alapján a mezolitikum tardenoasien szakaszára helyezett (Der Stand der Erforschung der älteren Steinzeit in Ungarn. Bericht 1934-35.1. VI. tábla 1-12., lásd még Hiüebrand: Ungarländische Funde aus dem Mesolithicu« WPZ.12. (1929) 81-83.). Valószínűnek látszik hogy a felszíni gyűjtésből származó kőanyag éppen úgy a bükki telephez tartozik, hogy az áldozóhalmi, szintén mezolitikusnak feltüntetett kőanyag ,(MNM) amely a tiszai kultúrába tartozó cserépanyaggal együtt került elő.