Korek J. - Patay P.: A BÜKKI KULTÚRA ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON / Régészeti Füzetek II/2. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)

A bükki kultura elterjedése magyarországon

45 voltak meg. A sárga homokra fektetett koponya bal falcsontjának és a nyakszirtcsont balfelének érintkezési részén feltűnően vörös volt A koponya felett 15 cm-re 11.5 magas, 14 cm átm. edény Yolt Az edény vékonyfalu, meandrikus dfszű. Bükk III stílusú. Nyolc kutatóárok közül a III. és VIII. tartalmazott bükki anyagot a többi vagy fires volt, vagy bronzkori anyagot adott ( O.kóp) A III. számú árokból Bükk II jellegű vékonyfalu edénytöredékek és közepes kidolgozású íves karcolatú cserép került elő, A VIII. árokban dörzsölőkő darabjain kívül egy durva kidolgozású szögben megtört ujjbenyomásos díszű töredéket talált A leletanyag telepre valL Az előkerült sír arra .mutat hogy telepbe ásták be. Stratigrafia hiányában a stíluskülönbségek alapján nem dönthető el, hogy a telep korábbi és a sír fiatalabb-e. A cserépanyag között néhány töredék a vonaldíszes kerámia stílusjegyeit mutatja, íves bemélyitésseL Egy vastagfalu, nagyobb edényből származó töredéket megtört ujj benyomásos plasztikus rátett dísz díszít 140. Rakamaz-Morotvaomlás (nviregvh&i i) Irodalom: Tompa F.: A.H. V-VI.S.23.XXXVL 1-5, 7: U.4. Az anyag : r 1897ben került be nyíregyházi múzeumba. Rakamazt Tompa fontos lelőhelynek tartotta, mert található néhány olyan töredék, amely lehetőségképen átmenetnek tekinthető a vonaldíszes kerámiából a bükki felé. Ilyen átmeneti formának tartja Tompa a A.H.XXXV. 15-17. A.RXXXVI.2, 4-5. darabokat Ezek a darabok egységes íves vonalú karcolt díszítéssel tisztán képviselik a vonaldíszes ke rámia ornamentikáját Anyaguk vékonyfalu, közepes kidolgozású. A másik csoport az, amely stíluselemeiben geometrikus karcolásokat mutat (AH XXXV, 12-14, AH. XXXVI.3.). Ez a motívum szintén a Tompa által protobükknek nevezett stílus jellegzetessége. Finom kidolgozású tipikus áru jellegzetes kiöntés edényeivel (AH. XXXV.6.8,11.), félgömb formájú edényeivel (AH! XXV. 1-5.7. AH.XXXVL1.) a Tompa féle Bükk I-II. fokozatot jelentik. A festeti anyagból egy váltakozó széles feketesáyos töredéket közöl ahol a váltakozó széles sávokat vékony hullámos fekete vonalfestés köti össze (ARU. 4.). A Tompa által nem közölt anyag semmi lényeges eltérést nem mutat a lelőhely anyagában. Újból Yaló közlésük nem ad újat 141, Rakamaz-ögszemétdomb Rakamazró! két lelőhelyet ismerünk. A régebben ismert a Rakamoz-összemétdomb. Tompa nem említi 1890-ben gyűjtésből került be a nyíregyházi múzeumba, javarésze azóta elkallódott A biztosan e lelőhelyről származó anyagból jellemző egy lyuksorosszélű töredék, amelynek oldalfalát benyomott ujjdíszek borítják. Telepre valló anyag, jellegében azonos a morotvaomlási anyaggal 142. GáYa-Katóhalom (nviregyfázi i.> Irodalom: Tompa F.: AR V-VI.23, XXXVI.6-17. Ismert régészeti lelőhely a szakirodalomban. A terepből 6-7 ..m-re kimagasló halom volt. melyből az 1880-as években a könnyebb művelhetőség miatt 3 m-t le hordtak. Még ebből az időből kerülhetett be 1889-ben a nyíregyházi múzeumba a bükki kultúra cserepei amelyet Tompa is közöl A későbbi próbaásatások nem szolgáltattak bükki anyagot (AE. 1898. 403.) Tompa a szabolcsmegyei Buj, Gáva, Rakomaz lelőhelyekről származó anyagot igen értékesnek tartja, mivel a bükki anyag mindenütt festett kerámiával együtt jelentkezik. A gávai leletanyagot a bükki kultúra legutolsó fázisának tartja. A Tompától közölt anyagban a Bükk II stílus késői fajtáját, egy szalagköteg-