ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről
- 65 Az avarkori csontesáergályozás nem korlátozódott tűtartókra. több más esztergályozott tárgy is előkerült avar sírokból. Ilyenek például az úgynevezett «botvégek» is. Fényképen, a jánoshidaiakon kívül, melyek nincsenek nagymértékben kidolgozva, egy ismeretlen lelőhelyűt mutatok be fényképen. (XXXV.19.) Körtealakú. Hengeres, rövid nyakrésze letörött. Megrongálódott a földben az egyik hosszanti oldala ia Allati forgócsontből faragták ki Belül, folvtatva a csont természetes üregét, kifúrták. A befúrt nyílás egyenletesen elszűkül. Külső, köraíakú nvílás át bekarcolt kör és mély barázdává' kiemel kedővé tett borda veszi körül. Ezután kisebb-nagyobb közökkel 31 koncentrikus körbarázda következik, beborítva az egész felületet. A nyél fe'é eső két barázda mélyebb, közre fog két kiemffi'kedö gyúrót Ezt a két gvfi rfit törte át *gv Pa v szemközti kerek Pyuk Ma már csak az egyik van meg. A belső felületi széle ép„ a külső erősen konott Némelyik barázdát nem egyszeri mélyítéssel dolgozták ki, hanem többször végighaladtak benne. Az ostornyélvégek n árhuzamainak felsorakoztatásakor amen nyire lehetett, törekedtem teljességre, de nem lehet egyelőre célom az össfces nárhuzamok bemutatása. Nem tehetem ezt meg. mivel alig ismerem a vidéki múzeumok publikálatlan anyagát. Főleg a Történeti Múzeum közöletlen anyagára és irodalmi adatokra támaszkodom, A tárgyak valóságos rendeltetését még nem tisztázták I ászló Gyula a későbbi jogarok előkénét látta bennük 51' Zichy István mutatott r á szóbelileg, hogy ezek valószínűleg ostornyélvégek Később Fehér Géza és Kovrig Ilona is megkockáztatta ezt a véleményt, közelebbi elemzés nélkül S mezőbándi temető publikálásakor Kovács István mellékesen szintén feltételezte ezt 52 / A XLIV.sz. lósírban talált ő ilyen «botvéget». A részlegesen sírbahelyezett lócsontvázzal együtt préselt rozettás lószerszám is el lett temetve. A nyélvég nagyjából körtealakú. a belső átfúrás a nyak felé szélesedik Középen keresztirányú lyuk töri át, valószínűleg rögzitőékelés helye lehetett Nagyállat vagyis szarvasmarha és lótartó népnél ostor használata természetes. A magyar karikásostorok vizsgálata is arról győzött meg engem, hogy ezeket a csonttárgyakat ostornyélvégződéseknek tartsam. Ezeknek a vége mindig kiszélesedik gömbölyűre vagy körtealakúra van faragva. Ez arra jó, hogy cserditéskor ki ne csússzon a pásztor kezéből Van a magyar anyagban olyan karikás, melynek nyelére külön szerelték fel a körtealakú. szaruból készült nyélvéget, egészen úgy mint az avarok vagyis keskeny, beékelt hengeres nyakkaL Ez egy esetben az általam látottak közül a nyelet is megrepesztette egy kissé. (XLIII.t3,4.) A bemutatott ismeretlen lelőhelyű avar ostor nyélvégen az áthatoló keresztlyuk csuklószfj felerősítésére szolgál, melyet terelés közben a csuklóra akasztanak szintén biztonság okából. A karikásokat használaton kívül különben nyakban hordják karikába tekerve. László Gyula az idézett tanulmányában hat lelőhelyet említett (Jánoshida. Szebény, Mosonszentjános, Alattyán, Gátér és Jutás.) Az általa nem említetteket az alábbiakban ismertetem, Dévaványa. (.MNM.1937.) 145 sír. Nagyjából gömbalakú, díszítetlen. Nyakrésze nem volt Hódmezővásárhely-Mártély. A gátépítéskor feldúlt temetőben kisméretű, díszítetlen példányra akadtak (MNM.15/1892.) Ürbőpuszta 8. sír. Bölcske, 4. sfr (1888. évi ásatás). (Arch. Ért XII. 239-249.) Mosonszentjános, 175. sír. Sajnos ezenkívül a sírban még csak egy vaskarika volt (MNM.Népv.n. 3/1927.618.) Kúndornb, 116. sír. Kissé lapitottan tojásdad alakú. Rövid nyaka van, belül hengeres nyílás halad végig. A nyak felett rögzitős szegecs volt beütve. A sírban dinnyemagalakú gyöngyök vascsat és egy rövid vasláncocska volt még az ostornyélvégen kívül (Szegedi Múz. 53. 1. 409.) Pákapuszta «A» temető, 11. ssír. Mindössze 4 cm hosszú, nyaknélküli forma, díszítetlen. Egyéb tárgy nem volt a sírban. (Szegedi Múz. 53. 121.) A fentieken kívül még két ismeretlen lelőhelyűt ismerek ezeknek számai: 53.12.1 és 2. MNM.Népv,n. A jánoshidai sírleírások és a fentebb elmondottak alapján világosan látható.hogy mind gazdag lovassírokban, mindpedig egészen szegény sírokban előfordulnak Ez is azt bizonyítja, hogy hatalmi jelvények jogarok illetve azok előképei nem lehetnek A László Gyula által felsoroltak közül csak a tagancsait tarthatjuk továbbra is annak. Tek intélyes hosszúsága, nyélveretei jogar mellett szólnak Az Unter St Veit-i díszes nyílvég sem jogar. Hasonlóan kifaragott fanyelek a magyar karikásostorok között is előfordulnak A honfoglaló magyarságnál már László Gyula említett az idézett tanulmá-
