Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)
Középkor
139. BEDŐ, KULTÚRHÁZ (Hajdú-Bihar megye) (VIII.) 1997. szeptemberében - kerek szennyvíztároló akna ásása során - egy késő középkori temető részlete került elő. Az akna falában egy - melléklet nélküli - gyereksíron kívül további 4 sír foltját tudtuk megfigyelni. Bontás után kiderült, hogy valamennyi melléklet nélküli, megközelítőleg Ny-K-i tájolású; a halottakat háton, nyújtott helyzetben fektették. Leletanyag nem került be a Déri Múzeumba. 1989-ben a lelőhelytől ÉNy-ra - kb. 150-200 m-re - lévő görög katolikus plébánia kertjében a Déri Múzeum régészei kisebb leletmentést végeztek. Valószínű - a kis távolság miatt -, hogy ugyanannak a késő középkori temetőnek egy másik részére bukkantunk rá, ami az 1700-as évek elejétől lehetett használatban. Nagy Emese Gyöngyvér-Hajdú Zsigmond-Dani János BŐNYRÉTALAP, 1. 53. lh. BUDAPEST I., CORVIN TÉR 10.1. 54/1. lh. 140/1. BUDAPEST I., LOVAS UTCAI PARKOLÓ (hrsz: 6696) (Pest megye) (III.) Bp. I. ker. Polgármesteri Hivatala megbízásából leletmentő régészeti feltárást végeztünk az Esztergomi rondella és a Bécsi kapu tér közötti területsávban, a várfal tövében, a Lovas u. mentén található park és parkoló helyén. Az É-i várfal, mely a késő középkorban a hármas védelmi falrendszer külső fala volt, nagy rombolásnak volt kitéve. Az Esztergomi rondella tövében egy 3,5 méternél szélesebb fal visszabontott maradványai kerültek elő, mely nagy valószínűséggel a Víziváros középkori városfalának emléke. A feltárás során az Esztergomi rondella és a Sziavus pasa tornya közötti szakaszon tisztázni lehetett, hogy itt az 1686-os visszafoglalási harcok után először egy igen nagyméretű tereprendezést hajtottak végre. A várfal tövében meghagytak egy átlag 2 méteres vízszintes partot, majd rézsűsen lemélyítve a mai utcaszinttől kb. 2,7 méter mélységig kitermelték a felszínt, egészen a kavicsos altalajig. Irodalmi adatok szerint árkot alakítottak ki, de valószínűbb, hogy egy nagyon széles teraszt hoztak létre, hogy a Lovas út vonalában tervbe vett erődítési munkálatokhoz elkészíthessék a terepet. Ennek a XVIII. században végrehajtott erődítési munkának maradványa a Sziavus pasa tornya köré emelt Károly bástya. Tekintélyes méretű maradványait a mai felszín alatt 80 cm-re megtaláltuk. A Ny-i fala a Sziavus pasa tornya és a várfal találkozásától 10 m-re nyugatra indul észak felé, átszeli a feltárható területet, majd tompaszögben fordul a Lovas út úttestje alál. Visszafordulása nagy valószínűséggel az úttest alatt található. K-i lezáró fala a Sziavus pasa tornya és a Murád pasa tornya közötti faltörés vonalában került elő, tehát kb. 60 méter hosszan húzódik a várfal tövében. A Ny-i fal és a hozzácsatlakozó ÉNy-i fal 2 méter széles, belül kőből rakott, kívül téglával borított, idomtéglával tagolt felületű, kőből készített sarokarmírozással. A zokli kezdetétől 2,7 m magasan állnak a falak. A K-i fal ugyancsak téglaborítású, idomtéglával díszített. A falakon mindenütt felfedezhetők a visszabontás nyomai. A Károly bástya a mai Magyarország területének egyetlen XVIII. századi erődítménye. A Károly bástya lebontására 1849 és 1859 között került sor. A Sziavus pasa tornyától Kre az erőd falától mintegy 3 m-re a XVIII. századi erődtől független falak maradványai kerültek elő. Ezek közül a legjelentősebb egy 4,5 m széles kőből rakott fal, alatta egy keskenyebb XV. századi rétegben található falmaradvány, valamint 5 szemétgödör, melyekből 2-ben XV. század végére datálható egészben kidobott edények kerültek elő. Mindezek a maradványok a középkori Tótfalu, Buda külvárosának emlékei lehetnek. A Lovas u. másik oldalán a Várfok u.-val párhuzamosan lehetőségünk nyílt 2 kutatóárokban szondázást végezni. Itt egy török kori ház pincéjének hosszoldali falából egy 15 174
