Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Árpád-kor

Szelvényeinkben megfigyeltük egy többé-kevésbé szabályos, kiterjedt, hálószerű árokrendszer maradványait is, de az árkokról csak annyit sikerült megállapítanunk, hogy a velük metszési pozícióba került Árpád-kori házaknál korábbiak. Az átvizsgált terület egészén, egykor egy nagyméretű, Árpád-kori falu húzódott. A földbe vájt, belső tűzhelyes, cölöpszerkezetes házak helyenként sűrűn, egymás közelében kerültek elő. A terepbejárási adatok alapján megállapítható, hogy a régészeti jelenségek az út tengelyétől távolabb is folytatódnak. Domboróczki László 117. GYŐRSÖVÉNYHÁZA - CIGÁNYFÖLD (Győr-Moson-Sopron megye) (XI.) A MOL Mosonszentmiklós-Csorna gázvezeték nyomvonalában humuszolás után egyetlen szabadban álló Árpád-kori kemencét és munkagödrének részletét sikerült feltárni (cserépbogrács töredéke keltezi). A nyomvonalban ettől Ny-ra lelet nélküli gödröket tárt fel Takács Károly egyetemi hallgató, ezek valószínűleg a közelben terepbejárással azonosított neolit lelőhelyhez tartoznak. Tomka Péter GYULA 56. sz. lh., 1. 21/1. lh. 118. JÁK - VOLT BENCÉS APÁTSÁG (Vas megye) (XXXV.) A jáki müemlékegyüttes: A Szent Györgynek szentelt apátsági templom, tőle DNy-ra a Szent Jakab kápolna és a barokk apáti ház helyreállítása keretében 1990 óta folytatunk kutatásokat Jákon. 1997-ben megkezdtük a templomdomb módszeres feltárását, a két templom közötti területen indulva. A tudományos eredményeken kívül a feltárásnak műszaki funkciója is volt: a rendkívül nedves templomfalak miatt vízelvezető rendszer kiépítése szükséges, előtte viszont ismernünk kell a templom alapozását és a bencés monostor falainak pontos helyét. Korabeli iratokból, térképekből tudtuk, hogy itt és az apátsági templomtól északra 1780-ig használt temető volt. Mária Terézia rendelete után szűnt itt meg a temetkezés és került a falu szélére a temető. A nyugati részen, a két templom közötti területen nyitott szelvényekben 128 sírt tártunk fel. Ezek a sírok különböző korúak voltak, 5-10 cm-es rétegekben kerültek elő, egymásba temetve. A betemetés ideje a 18. századtól a 11. századig terjed. A 18. században már ritkán helyeztek a halott mellé tárgyakat, de lefelé haladva - térben és időben - a tárgyak szaporodtak. A legkorábbi sírok a bolygatatlan jáki agyagon-kavicson feküdtek. Ez az agyag konzervált számunkra sok értékes leletet: fakoporsókat, bőrcsizmákat, bőrszütyőket, textilt. Egy kislány sírjában 11. századi tűtartót találtunk. Hasonló leletekkel remélhetőleg 1998-ban találkozunk, amikor a Szent Jakab-templom alatt talált rotunda falaihoz közelebbi területen fogunk dolgozni. Jellegzetes viseleti darabokat találtunk: a párták különféle típusait, gyöngyökből, hegyikristályból fűzve, bőrre aplikálva, a 15-16. századba keltezve. Rendkívül érdekesek a csontok, sok genetikai elváltozást, betegséget tükröznek. Ják falu lakosainak ősei nyugszanak itt. Antropológiai vizsgálatukat Éry Kinga fogja végezni. Az ásatás munkatársa: P. Hajmási Erika volt, a Savaria Múzeum régésze. Ezen kívül Aszt Ágnes, Kovács Anna, Klinger László és Terei György régészhallgatók és Virágos Gábor régész is részt vett a feltáráson, hosszabb-rövidebb ideig. Valter Ilona 147