Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Római kor

nus) és leletanyag mint a Vályog u. 8. temető korábbi sírjait kísérte, itt vastag feltöltési rétegből került elő. Elképzelhető, hogy a lakótömbök néhány nagyobb épületét még kijavították, s az udvar a temetések alkalmával szolgálhatott felvonulási tér céljára, vagy pedig az új határvédelmi koncepció jegyében az elplanírozott városrész tudatos, időszakos megtisztításával egy védelmi jellegű szabad sávot létesítettek az immár keletebbre húzódott katonai zóna határán. Madarassy Orsolya 51/10. Budapest III., Vályog u. 8. (III). Épülő társasház alapozásakor a canabae felhagyott épületei között késő IV. századi temetkezések kerültek napvilágra. Az itt lebontott századeleji épület pincéjének padlózata nem érte el a római kori réteget, így az akkor sértetlen maradt. A szomszédos telken (Vályog u. 10.) azonban 1942-ben, szintén épületalapozáskor Nagy Tibor egy II. századi, 8,2 m széles, terrazzopadlós, festett falú épület nyugati szárnyát dokumentálta, melynek padlójába, illetve falába vágva egy házaspártetemét rejtő IV. sz-i téglasír került elő, edény és ékszer mellékletekkel. Ez az épület folytatódik a Vályog u. 8. alatt (Id. Madarassy O. jelentését 51/9. sz.), sőt falai a 6. számú telek kerítése tövében is követhetők voltak. Ugyanígy folytatódtak a sírok is, melyek közül hatot az alapozási árkokkal súlyosan megrongáltak. A mintegy 33 x 11 méter nagyságú gödörből 28 sírt tudtunk kiemelni. Valamennyi sír csontvázas volt, túlnyomó többségük fiatal, illetve javakorbeli férfi. Néhányuk másodlagosan felhasznált tetőtéglákból hevenyészve összerakott koporsóban feküdt, a kevés téglabélyeg a COH VII BR és a LEG II AD különböző variánsai. Többségüket azonban csupán néhány kisebb-nagyobb kődarabbal és egy-két téglával megjelölt sekély gödörbe helyezték. Három esetben egymás fölé temetést állapíthattunk meg, a lent fekvők hagymagombos bronzfibulát és bronzcsattal, amforaformájú szíjvéggel díszített övet viseltek, a fenti később eltemetettek vasfibulát, vaskést és vascsatot. Ezeknél érem melléklet sem volt már, a korábbi réteg Diocletianus, Constantius, Licinius és Valens érmei is csak terminus ante quem non-ként értékelhetők. A viszonylag sok gyermeksír (a 28 közül 8) némelyike üvegedényeket és - kislányok esetében - ékszereket is tartalmazott, a sírhelyek is gondosabban voltak elkészítve. Mindezek alapján e sírok a katonaváros legkésőbbi (IV-V. század fordulója), közvetlenül a feladás előtti periódusához tartozhatnak, amikor a fokozódó létbizonytalanság miatt a számban is jelentősen fogyatkozó lakosság már nem viszi ki halottait a reguláris városi temetőkbe - jelen 42