Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Árpád-kor

sebb részlete, amelyet a földhordás helyétől északra, a bolygatatlan részeken kereshetünk. 6. Az idei év során is találtunk római kori tegulatöredékeket, ill.-fémkeresővel - több késő római bronzpénzt is. A tegulatöredékek azonban feltehetően csak másodlagosan kerültek a lelőhelyre, az avar illetve az Árpád-kori tüzelőberendezések falazóanyagaként. Ugyanakkor azonban néhány római kori gödör a Bille-domb csekély mértékű császárkori betelepedettségét tanúsítja. 7. Az idei év másik nagy újdonsága a Bille-dombon egy kései avar és/vagy IX. századi(?) településrészlet. A kőkemencés veremházak, hosszúkás, „sírgödörszerű" gödrök, illetve kerek tárolóvermek minden valószínűség szerint a szomszédos Kaszás-dombon feltárt avar település déli, délkeleti szélét jelentik. Bár az is bebizonyosodott, hogy a két teleprészt egy iszapos aljú, és leletmentes patakmeder választotta el egymástól. 8. A magyar középkor különböző szakaszaiba tartozik a feltárt telepjelenségek többsége, összesen kb. 800 objektum. Ezek tetemes hányada sorokba rendezett cölöplyuk, de előkerült kb. száz veremház, illetve ugyanennyi külső kemence valamint többszáz kerek, vagy hosszúkás alakú tárolóverem is. A házak tüzelőberendezése igencsak változatos. Az agyagkemence a leggyakoribb, de ezen felül vannak példái kőkemencének illetve egy elég rejtélyes, kisméretű, általában ovális alakú, alig átégett, és amorf kavicstöredékekkel megtöltött melegedőberendezés-formának is. (Ez utóbbi a feltárók szerint talán „fűtőgödörként" értelmezhető.) A különböző fűtőberendezések időrendileg is megoszlanak: az agyagkemencének csak XII. századi vagy még későbbi példái vannak, a kövekből, kavicsokból kiképzettek viszont mind a korai Árpád-korból származnak. A külső kemencék közt vannak „átlagos" sütőkemencék, illetve erősen lejtő aljú füstölő-vagy másik nevükön aknakemencék is - ez utóbbiak közt vannak négy méternél is hosszabb példányok. Az agyag- vagy homokkitermelő gödrök rendszerint igen gazdag XIII-XIV. századi leletanyagot tartalmaznak. Az Árpád-kor végén jelentkező megnövekedett agyagigény feltehetően a föld felszínére épülő tapasztott sövényházak elterjedésével függhet össze, bár ez utóbbiaknak a gépi humuszolás miatt sajnos semmi nyoma sem maradhatott. A középkori objektumok betöltésében lelt nagyszámú kerámiatöredék alapján a település nemcsak az Árpád-kor egészére hanem még az Anjou-korra is keltezhető. Csak elszórt nyomok utalnak arra, hogy a Bille-domb a késő középkorban sem volt lakatlan. Erre utal egyrészt néhány nagy tárolóverem a domb aljában (egyiküknek a szája kerek volt, viszont kiöblösödés 83