Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Árpád-kor

zon rakott téglafallal bélelték, az északi falnál félsoros, a délinél egysoros szélességben. A sírba helyezett koporsó fölé, annak közepére, a sír hosszában újabb téglasort raktak. A sírban robusztus termetű, bizonyára előkelő rangú férfi nyugodott. A 483-as sírban is téglaépítményt találtunk. Az idén feltárt sírokból igen kevés leletanyag került elő, mindössze kettőben találtunk pénzt (435, 436.), továbbá sima és S-végű hajkarikákat, gömbösvégű tűt, gyöngyöket, pántgyűrűt, koporsószöget, kés (vagy ár) töredékét leltük. A leletek különös ritkasága alighanem azzal magyarázható, hogy e temetőrészekbe már zömmel a XIII. század elején temetkeztek, amikor a sírokba már csak nagy ritkán tettek pénzeket és egyéb mellékleteket. A temetőtől mintegy 20 méterrel délre kezdődő település eddig feltárt részétől keletre az idén egy félig földbeásott épületet tártunk fel, tengelyei 420 ill. 400 cm hosszúságúak. Megleltük a szelementartó ágasfa nyomait, északnyugati sarkában volt az agyagfalba vájt kemence. E kemencét tehát aligha használhatták fűtésre. A bejárat a délnyugati saroknál volt. Az épület közepén 53x46 cm átmérőjű, lekerekített sarkú, négyszögletes gödör volt. Környezetében vastagon a padlóba taposott vassalak-szemcséket találtunk, csakúgy, mint az épület északkeleti sarkában lévő gödrökben. E leletekből egyértelműen arra következtethetünk, hogy az épület kovácsműhely lehetett. A padló közepén lévő gödörbe helyezhették az üllő rönkjét, a hevítő kemencének pedig bizonyára a tetőn kinyúló szabadkéménye lehetett. A települést határoló árkok további részleteit tártuk fel. Az idén feltárt településrész leletanyaga nem üt el a korábbi évekétől: kevés vaseszköz (ásópapucs, kés, sarló töredékei), őrlőkő darabjai, orsógomb, állatcsont és Árpád-kori edények töredékei kerültek elő. Ez utóbbiak hullám- és egyenesvonalakkal díszített fazekak, cserépüstök darabjai. Van azonban néhány különleges mintázatú töredék, s egy kancsó formájú edény hullámvonalakkal díszített szájtöredéke. A temetőtől délre és a temető északi szélénéi agyagnyeró gödröket tártunk fel. Fodor István 96. Héhalom-Templom domb (Nógrád m.) (XXVIII). A Hatvani kultúra teli településére a középkor folyamán templomot emeltek. Az elpusztult templom alapfalait helybéli kíváncsiskodók több szakaszon kibontották, ezért leletmentés vált szükségessé. A templom tisztázása során a Hatvani kultúra gazdag kő- és kerámia anyaga került elő másodlagos 65