Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

tapasztás töredékeivel. A kályhák a tűzvész során zuhanhattak a pincébe. Mind a kályha, mind az itt előkerült, egyéb leletanyag balkáni (bosnyák?) etnikumra utal. A pince 1686 után rövid ideig még használatban volt, de a XVIII. század során végleg feltöltötték és csak D-i falát használták fel a szomszédos, újkori pince építéséhez. A középkori pincétől keletre eső területen néhány szabadtéri tüzelőhelyet találtunk. A feltárásokat a BTM költségén, a Budapest, II. Kerületi Önkormányzat anyagi támogatásávakl folytattuk. Munkatárs: Hable Tibor régészhallgató, Viemann Zsolt. Végh András A római kor szempontjából a telek a korai ala tábor és vicusának területére esik. Az ez évi feltárás eredményeként az előző évben előkerült római épületek alaprajzát újabb részletekkel tudtuk kiegészíteni, valamint korai bronzkori településnyomokat regisztráltunk. H. Kérdő Katalin 121/8. Budapest, II. Hűvösvölgyi út 78. (III). Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal megbízásásból hitelesítő ásatást végeztünk a nyéki királyi villák területén, amelyek romjait 1931—32-ben, illetve 1938—42-ben Garády Sándor tárta fel. A hivatal tervbe vette a romok akkor félbemaradt helyreállítását, s ehhez elsősorban az egykori szintviszonyok tisztázását kérte. A délre eső, I. számú épületnél elsősorban tisztítási munkákat végeztünk, s megállapíthattuk, hogy az egyetlen periódusban megépített villa nyugati pincéjének megközelítési útvonalát az építkezés közben megváltoztatták, s utólag alakították ki a pincéket összekötő, elég szervetlen folyosót. A hegyoldalba épített villa keleten szükségessé vált feltöltéséből korhatározó lelet nem került elő, külső környezetében — a lehordott északi oldal kivételével — 20-40 cm-es újkori feltöltést határozhattunk meg. Eddig ismeretlen kerítésfal indulását fogtuk meg az épület DK-i saroktámpillérénél, mellette a bontási rétegekből több reneszánsz faragvány került elő. Az É-i, II. számú villa belső területén is jelentős szintsüllyesztést végeztek a helyreállítás előkészítésére, ez fontos építéstörténeti megállapításokra adott módot. Kiderült, hogy a XIV/XV. századi első villaépítmény csekély kőalapozáson. feltehetően faszerkezettel épült, falai azonban vastag vakolattal voltak ellátva. Bizonyos részekhez (lépcső) azonban kisméretű téglát is használtak. Járószintje kissé az eredeti terepszint alá mélyülhetett, belsejét az épület pusztulása, illetve bontása után agyagos földdel 85