Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

töltötték fel, ebből főként Zsigmond-kori kályhacsempe-töredékek kerültek elő. A későbbi, körfolyosós villaépület falait D-en ugyancsak egy agyagos feltöltésbe alapozták, ez minden valószínűség szerint az I. számú épület pincéjének kitermeléséből származhat, s utal a két épület időrendi viszonyára. Ott azonban, ahol a korai és kései épület területe egybeesett, a csempéket tartalmazó feltöltés már a fiatalabb épület alapozása után került a helyére. Igazolhattuk Garády korábbi megállapításait, miszerint a II. villa összes osztófala egy csekély kőalapozáson fekvő gerendára támaszkodott, ugyanakkor a folyosó falmagasságait és a feltehető nyílások helyét nem tudtuk tisztázni. A II. számú épülettől nyugatra 20-40 cm újabb feltöltés fedte az altalaj felszínét, korábbi objektumok nem mutatkoztak. így az Árpád-kori falu nem terjedhetett ki a villaépületek területére. Feld István 121/9. Budapest, II. Medve u. 22-30. (III). Lakóházépítést megelőzően leletmentést végeztünk a nagy kiterjedésű területen. Sajnos, ezt megelőzően a helyszín kb. 3/4 részén engedély nélküli földkitermeléssel, átlag 2 méter mélységig megsemmisítették a rétegeket, így itt csupán néhány középkori és török kori gödröt tárhattunk fel, valamint egy vízvezeték árkában megfigyelhettük a Medve u. középkori előzményét. A fennmaradó 1/4 részén feltártunk egy kb. 3 x 4 m alapterületű és 2 m mély, tömör pontalapozást, belsejében gerendavázas merevítéssel. Ez a maradvány a török kori, ún. Csemberdzsi aga dzsámi minaretjének alapozásával azonosítható. A dzsámit a XVII. század végi térképek és metszetek egyértelműen a mai Medve u. 28-30. számú telkeken ábrázolják. A minaret alapozását egy korábbi temető sírjai közé ásták be. Öt sírt tártunk fel, amelyek sorokba voltak rendezve, de mellékleteket nem tartalmaztak. A sírbetétekből római kori és középkori kerámiatöredékek kerültek elő. Feltártuk és dokumentáltuk az itt állott és a 60-as években lebontott újkori épület pincéit is. Sajnálatos módon az építtető nem tette lehetővé a további kutatást, a minaret alapozását és az egész helyszínt az OMvH és az MTA Régészeti Bizottságának állásfoglalása ellenére megsemmisítette. Munkatárs: Viemann Zsolt. Végh András 86