Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

csatornát a XIV. század végén épült kerengő ÉNY-i belső sarkától tudtuk követni, csaknem a sokszögű építménytől NY-ra húzódó, É-D-i irányú falig. A csatorna fala nagy kövekből épült, a köveket fehér mészhabarcsba rakták. A kerengő kiszedett, keleti külső falát — amely már korábban, délebbre is előkerült — észak felé tovább tudtuk követni. A kerengőtől keletre egy vékony téglalapokkal kirakott csatorna hoszszabb szakaszát tártuk fel. Sajnos a helyreállítási munkák idén nem folytatódtak. Munkatársak: Viemann Zsolt ásatási technikus, Noéh Ferenc, Kuczogi Zsuzsanna geodéták, Bakos Margit. Tihanyi Bence fotósok. Bencze Zoltán 121/6. Budapest, II. Frankel Leó utca 35. - Császárfürdő (III). A volt Császárfürdő elbontott nagymedencéjében és környékén végzett feltárás során 16 mészégető kemence maradványát bontottuk ki. Az archeomágneses mintavétel tanúsága szerint a kemencéket az 1600-as évek környékén használták. Megmaradt kerek alaprajzú, meredek falú, egyes esetekben kővel kirakott oldalú aljrészükben vastag faszén és vékony mészréteg volt a mészköves visszatöltés alatt. A kemencéket római kerámiát tartalmazó rétegbe ásták, a 7. számú kemence pedig késő római sírt vágott át. R. Facsády Annamária 121/7. Budapest, II. Gyorskocsi u. 26. (III). Folytattuk az 1991ben megkezdett kutatásunkat, amelynek során teljes feltárásra került a középkori pincéhez kelet felől csatlakozó, török kori pincebővítmény. A középkori pince a telek mélységében helyezkedett el, a hozzáépült toldalék egészen a mai Gyorskocsi utcáig terjedt. A bővítmény falai tört kőből készültek, a padlószinten, a helyiség közepén nagy méretű, római korikváderköveket helyeztek el másodlagosan, a síkfödém mennyezetet tartó gerendák alátámasztására. A bejárati ajtónyílás nem tartalmazott faragott köveket. Az épület feltehetően az 1684-es vagy az 1686-os ostromban leégett, ezt bizonyítja a padlót fedő, égett, paticsos réteg, amelyből I. Lipót király 1676-os érme került elő. Az omladék tanúsága szerint a pincebővítmény feletti rész fából, vagy paticsos, tapasztott falakból állhatott, zsindely-, esetleg nád- vagy zsúpfedéssel. Az omladékban két szemeskályha maradványait tártuk fel, rengeteg zöld- és sárgamázas kályhaszemmel, illetve a 84