Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Őskor

425-490 cm mélység között tártuk fel a kővetkező sűrű gerendasort. Ez alatt már sokkal kevesebb gerendanyomot sikerült találni, kétkülönböző szinten. A szelvény ÉK-i szélén ekkor 526 cm mélységig jutottunk el. Ezután teljesen megváltozott a kép. Az eddig sűrűn elhelyezett, a sáncirányra ferde szögben fekvő vékony gerendák megszűntek. Sárgás-barna, agyagos főidbe érkeztünk. A szelvény belső felében két, elkülönülő, letaposott, részben tapasztásos folt alakult ki, de az egyiknek csak a sarka eset a szelvény területébe. A nagyobbik szélén kőhalmaz is volt. Ezek mér nem a sánchoz tartoztak, hanem a sáncépítést megelőző település maradványai. A szelvény külső felében még előkerült több gerenda nyoma, részben elszenesedve. Ezek még a sánchoz tartoztak, de úgy tűnik, hogy a szélére kidőlt, illetve lecsúszott gerendák maradványai. A szelvény külső felében még előkerült több gerenda nyoma, részben elszenesedve. Ezek még a sánchoz tartoztak, de úgy tűnik, hogy a szélére kidőlt, illetve lecsúszott gerendák maradványai. A különböző rétegekben továbbra is az Árpád-korra jellemző cserepek kerültek elő, ugyanígy a sánc építését megelőző települési szinten is. Középen a sánc legmagasabb pontjától mért 620 cm mélységen elértük az érintetlen barna, agyagos földet, ebbe a biztonság kedvéért még 700 cm-ig lemélyítettünk. A sánc, mint azt az előző évi jelentésemben már említettem, két különböző szerkezetet mutat. Felül két kazettasor fut végig a külső, illetve a belső oldalon, közöttük egyszerű földóltés volt. Alul sűrű gerendarács-szerkezet volt, de a gerendák a sáncirányra ferde szögben feküdtek, a felső, kazettás szerkezetnél valamivel nagyobb területet befogva. Ennek ellenére, az ÉK-i nagy sáncprofit szerint, nem két periódusról van szó. A metszet három építési fázist árul el. Az első fázisban a domb külső peremén emeltek egyszerű földsáncot a 18-24. m között, magassága 1,80 m volt. A második fázisban ehhez töltöttek hozzá a 10-21. m között, ennek alsó részében találtuk a sűrű gerendasorokat. A sánc tetejét a 14-21. m kőzött vízszintesre alakították, külső függőleges szélét sűrű gerendasorokkal támasztották meg. Ekkor a sánc magassága 3-3,5 m volt. A harmadik fázisban további magasítás következett a 13-21. m között, két szélén kazettasorral, középen egyszerű földtöltéssel. Ennek megmaradt magassága középen 6 m. A kétoldalt csatlakozó rétegek már lecsúszott részeket jelentenek, a sánc eredeti magasságára nincs adatunk. E három fázis, véleményem szerint, nem jelent egyúttal időbeli perióduskülönbséget is. Az első fázis kis földsáncát nem tekinthetjük önálló védővonalnak, ez csak a sáncépítés kezdetét jelenti. A második és harmadik fázis szoros egymásutániságára a középen, a 12-19. m közötti két, teljesen azonos, sötétszürke, iszapszerű, darabos földréteg mutat, melyek különböző fázisban, de teljesen azonos helyről, nyilván közel azonos időben kerültek a töltésbe. A sánc tehát, az eddigi megfigyelések szerint, egy periódusban épült. A három építési fázisban talált cserepek egységesen Árpád- kori jellegűek, ugyanígy a sáncépítést megelőző település leletei is. Ezek részletes vizsgálata fogja 8