Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1981. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/35. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1982)

Magyar közép- és újabbkor

228. Pécsvárad, középkori bencés apátság (Baranya m.) (XXVI). A főépület É-i falában levő középkori, felvonóhidas kapu helyreállításával kapcsolatban régészeti megfigyelést végeztünk. A barokk formában átépített kapuból román kori és a kapuhoz tartozó gótikus kőfaragványokat bontottak ki. A felvonóhídhoz vezető hosszú híd úthoz csatlakozó része előtt egy íves kapuvédmű maradványait tártuk fel. A D-i udvar felső, É-i részének K-i sarkában folytattuk a gótikus kolostorfalhoz egykor kívülről csatlakozó, téglapadlós épület feltárást. DNy-i negyedében egy kőből faragott pillér lábazata került elő, amely egy kandalló, vagy tűzhely feletti kürtő sarkát tarthatta. Ettől az épületmaradványtól D-re feltártuk a gótikus kolostor DK-i sarkát és rendeztük környezetét. Az innen induló D-i fal középső részénél bővítettünk egy régi szelvényt, ahol egy pillér maradványai kerültek elő. Az e részen előkerült maradványok bővítették a gótikus kolostor DK-i részére vonatkozó ismereteinket, és támpontokat adtak a kolostor D-i szárnyának megismeréséhez. (OMF) Munkatárs: Magyar Károly régészhallgató. Kozák Károly 229. Salgótarján, Salgóvár (Nógrád m.) (II). A kutatáseddigi eredményei: 1. A fellegvár alsó része É-i falának alapozási betöltésében talált jellegzetes XIII. sz.-i kerámia arra utal, hogy a vár első írásos említésénél (1341) korábbi. 2. A legkorábbi salgói vár lényegében azonos a fellegvárral. Ez a hegy legmagasabb pontján emelt, 9,5x7,5 m-es külső méretű, 1,8 m-es falvastagságú toronyból, valamint a Ny felé hozzácsatlakozó — vele egyértelműen egybeépült — két párhuzamos fal alkotta várrészből állt. E várrész toronyhoz kapcsolódó részén valószínűleg egy nyitott udvar volt — innen lehetett a torony emeletére jutni. Földszintjén ugyanis megfigyeléseink szerint nem volt bejárat: lépcső vezetett a mélyebb Ny-i területre. E mélyebb rész Ny-i felét egy talán földszintes lakótér, közepét ugyancsak nyitottnak tételezhető udvar foglalta el. Ez utóbbiból nyílott É-on az igen keskeny — 80 cm széles — várkapu, melyhez kívülről faszerkezetű feljáró vezethetett. 3. A vár a megfigyelt vastag pusztulási rétegek tanúsága szerint a XVI. sz.-ban ostrom következtében pusztulhatott el, melyet feltételesen a tizenöt éves háború harcaihoz köthetünk. A feltárt leletanyag 80%-a is a XVI. sz.-ból származik, többségében egyszerű kerámia. 129