Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

Rómaikor

- 41 valósziniileg lakószobák sora követte. A szobák terrazzópadlóval készültek, felmenő falalt fehér vakolattal vonták be. Az épületet Ny-ról is utca határolta, ennek egy részét a Vörösvári u. 26. sz. telken feltártuk. Az épület D-i sarka geodéziailag kiszámítható volt, ÉNy-i sarka hasonlóképpen, ezáltal az egész insula kiterjedését megállapíthattuk. Az épület beosztása hasonló a Cato-féle olajprésház beosztásához, bár a sok újkori beásás az objektumot igen tönkre tette. A zuzómalom maradványait "in situ" nem sikerült megtalálnunk, bár megjegyezhetjük, hogy a területen több malomkő-darab került elő, mely torcularium részeként elképzelhető. A prések lefolyó-rendszerét, az épület csatornázását is sikerült teljes egészében feltárnunk. A préstalpak maradványaiból /egy nagyobb, összetett, melyet már Szilágyi János feltárt és egy kisebb, egyszerűbb szerkezetű/ a felmenő szerkezet rekonstruálható. A préselés az egykarú emelő elve alapján történt; un. gerendás prés lehetett, pontos analógiát a közeli tartományokban nem találunk, formájukat tekintve K-i, közelebbről a Fekete-tenger É-i partvidéki maradványokhoz állnak közel. A nagyobbik préstalp mellett, a téglával boritott előkészitőhelyen a leg.II.Ad. bélyegzőjét találtuk, a kutkávába falazott téglán szintén. A kisebbik prés mellett, a lefolyás közelében, földbe állitva olajos amphora töredéke és tölcsérszerü kerámiatárgy /mérce vagy meritőedény/ került elő. A présházban talált növényi maradványokat archeo-botanikai vizsgálatra küldtük; előzetes szóbeli tájékoztatás alapján tudomásunkra jutott, hogy bodza- és szőlőmagvak voltak a leletben. Természetesen ez a körülmény nem zárja ki, hogy a présházban olajosmagvakat préseltek volna /olivát semmi esetre sem !/, a házban szőlőprés is lehetett, ez utóbbi ugyanis eddigi