PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

IV. Összefoglalás

-49 TV. A megvizsgált edényanyag alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az Árpád-kori edények formájukban, díszítésükben és készitésmédjukban a népvándorláskori, avar-ezlév edé nyek folytatásai. A XII. században /valószínűleg a század második felében/ epirális bekarcolásos sárgás-fehér edények terjednek el és az edényformák is változatosabbá válnak. Készi tésmód tekintetében egészen az Árpád-kor végéig /a XIII. század második feléig/ változáe nem tapasztalható. Az edények könnyű kézikorongon készültek. A leletanyag - elsősorban a budai várásatás sárgás-fehér, gondosabban kidolgozott, szabályosabb formájú edényei - alapján megállapítható, hogy a XIII. század második felében fejlettebb kézikorong le kezd elterjedni. Ugyanekkor a fazekasság stervsxetében is változás kezdődik. A falusi, háziipari keretekből kilépő, városokba költöző fazekasok nagyobb technikai tudással és fejlettebb korongon dolgozó mesterekké válnak. Eddl^- tudásunk szerint a XIII. században jelenik zeg nálunk először - bár nem nagy számban - a külföldi, ausztriai , grafltos árú és a hozzá hasonló szürke edények. Jól kidolgo zott, kissé még szabálytalan formájúak; ezek is haladottabb korongolásmóddal készültek. A XIII. század második felében, xlnd az edények kéezi tésmódjában, mind a fazekasság szervezetében meginduló változás - amelynek ekkor még csak első Jelel mutatkoznak /Buda/ a XIV. században már szélesebb körben folytatódik.

7

7/