PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

III. Szláv-magyar és Árpád-kori edények részletes vizsgálata

- 33 zonyitani a hosszúkás, egymással párhuzamos rostok. A. kézikorongnak kilengése és ingadozása volt. Ez nyilváz azoknál a korongoknál volt nagyobb, amelyek a merevített tengely körül forogtak. A tengelyt befogadó lyuknak egyébként is tágnak kellett lennie, B használat közben még ki is kopott. Természetesen bizonyos mértékű kilengés azoknál a korongoknál is volt, amelyeknél a tengelyt összeépítették a koronglappal. Ezeknél a tengely alsó vége forgott földberögzitett ágyban.

7^ A korong ingadozása következtében az edények nem szabályos 3» májúak. Ez különösen nagyobb edényeknél vehető könnyen észre. A kézikorong másik jellemvonása, hogy foi-gása lassú és szakadozott. A szakadozott forgás a korong ingadozását is növelte. Amikor a fazekas megrántotta, újra forgásba hozta a korongot , az egyúttal ki is lengett. •ost pedig vegyük sorjába az egye« edényformák készitésmódját a munka menetében. A korongot, vagy korongrátétet beszórták homokkal, vagy hamuval.

7*/ Esetleg fonott gyékényfélét Aáed l.kép/ tettek rá. Néhány esetben fonott textilanyaghoz hasonló lenyomat is megfigyelhető /7«kép, MKM. 3o/1951/3 Budapest, Vármegye-u.7., 8. kép, VH. 32/619/. A homokkal való beszórás figyelhető meg a legtöbbször. 7. kép. 8. kép.