PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

III. Szláv-magyar és Árpád-kori edények részletes vizsgálata

- 34 Egy esetben a hsűliabai temető 517» sz. sírjából előkerült edény fenekén pelyva lenyomata volt látható. A pelyva kőzött egy búzaszem Is belenyoaódott az edény fenekébe. így csakis arra gondolhatunk, hogy búzapelyvával szórták be a korongot , vagy a korongrátétet. A korong beszórására azért volt szükség, hogy az edényt könnyen le tudják emelni formázás után. A korong beszórása után hozzákezdtek az edény felépité séhez. Ezt a korongon végezték el. Először az edény fenekét formálták meg. Ez a legtöbb esetben egy darabból történt,renebszerlnt 2-3 cm magas edényfal-résszel együtt /9.kép, VM.5V2542 II.tábla 6, lo.kép, VB 51/2523/re. Ezt bizonyitják a korongrátét rostnyomai - ha volt -e bele faragott fenékbélyeg is, amelyek tisztán meglátszanak az edénj fenekén. A fenék kiformálásának másik, de ritkán használt módja az volt, amikor az edény fenekét agyaglapból készítették ej,és ennek a széléhez felülről egy agyaghurkát ragasztottak hozzá. Ez a fenékkiformálási mód legtöbbször belül a fenék és az edényteet találkozásánál látszik meg /ll.kép. VM. 52/114 ,12.kép VM. 52/615. III. tábla.9./«