PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

III. Szláv-magyar és Árpád-kori edények részletes vizsgálata

- 32 72 néken meglátszanak. / A Vármúzeum! példánynál a ezeghelyek lenyomatai hiányoznak. így csak arra gondolhatunk, hogy a korongrátét domború volt. Vagyon sok esetben a fából készült korong és korongrátét rostjainak lenyomata megtalálható az edények fenekén /5.kép , MHM. 73/1932. Ismeretlen lelőhely. III.tábla 4., 6.kép, VM . 52/613, I.tábla 1./. Holubowicz közlése szerint a Wilna környékén dolgozó fazekasok /merev tengelyű korongot használtak/ a tengelyhez tölgyfát, /keményfát/ a koronghoz pedig fenyőfát /puhafát/ használnak fel. Hasonló fafajtákból kéBzithették a korongot Árpád-iori fazekasaink is. > 6. kép. Holubowicz közlése alátámasztja 5* ké

p' azt az előbbi megállapítást,hogy a tengely csúcBa kikoptatja a korongot, t.i. a keményfából készült tengely könnyen kikoptathatta a puhafából készült korongot. Ugyanúgy érthetővé teszi a fenéken található farostlenyomatokat az a tény, hogy a korong fenyő- azaz puhafából készült, és ennek a puha részei /az erek közötti részei/ gyorsabban kikopnak. Az edényfenekeken többször megtalálható hosszúkás mély lenyomatok arra mutatnak, hogy a korong használat közben az agyagtól újra meg újra nedvessé lett, a majd újra meg újra kiszáradó korong könnyen megrepedezhetett. A korongot és a korongrátétet valószínűleg deszkából vágták ki. Ezt látszanak bt-