BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
- 61 több" példányt a pilini szkita temetőből ismerünk/XXXV.t./, azonban találtak ilyeneket a tiszaeszlári /VII.1.17/, a szirmabesnyői /XXXIII.t.27,28/és a Szentes-csányteleki szkita temetőkben is 2 57 / A szkita agyagpecsétlők általában egyforma nagyságúak és alakjuk is hasonló, de mintázatuk igen változatos. Úgyszólván egyetlen azonos-diszü példány sem került eddig elő. A pecsétlőkön leggyakoribb motivum a virágminta, a szvasztika, a rombusz, a háromszög, és a koncentrikus körök. Főként tehát azok a motívumok, melyek Előá2siában és Kaukázusban, mint a n&pkultus,z-szimbolika és termékenység jegyei már a legősibb idők óta szerepelnek. 2 9®/ Feltűnő hasonlóságot mutat még a tápiószelei pecsétlő mintája /XIII.t.34/ a belsőázsiai u.n. nesztoriánus bronzok egyikének motívumával is. 2"/ Az emiitett motivumok viszont a magyarországi őskori anyagból nagyrészt ismerétlenek. Az agyagpecsétlők a magyarországi őskori anyagban egyedül csak a neolithikus Körös-csoportban szerepelnek. Azonban ezektől a nagy időbeli távolságon kivül az a lényeges szerkezeti vonás is elválasztja, hogy mig a Körös-csoport pecsétlői csak negativok, 260/ addig az Alföld-csoportéi mindig pozitivok. A szkita pecsétlők hasznalatával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy egyes darabok nyele át van fúrva /XXXV..t. 14a/,tebát felfüggesztve viselték. A pecsétlésnél a vörös festék használata mellett - az emiitett tápiószelei garnitúrán kivül - az egyik pilini pecsétlő is tanúskodik /XXXV.t.20/, ennek a példánynak a mintás részén még most is láthatók a vörös festék nyomai. Feltűnő, hogy ilyen agyag pecsétlő sem az Erdély-, sem a Kustánfalvi-, sem a Fodoliai-,sem a klasszikus szkita csoportok aryágából nem ismeretesek. A pecsétlők tehát ezidőszerint az Alföld-csoportban időben és térben elszigetelten állanak. így az Alf öld-csoport pecsétlőit a csoport sajátos tárgyainak tekinthetjük. A helyi jellegű koravaskori leletek közül emlitést érdemel a 257/ Csaliány-Fár ducz XXX.t.4-6. 258/ Supka 1935.31 .skk.l. 259/ Berichte des Asien 1939• VIII.1.1. 260/ Kutzián Ida szives szóbeli közlése.
