Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

Az Országos Cserkészszövetség zászlaja, 1920-as évek volt csupán, hanem kiemelt fontosságú állami rendezvény. A cserkészet, amely az angolszász polgári értékeket és nevelési elveket közvetítette Magyarországra, alkalmas volt a hazafias és a valláserkölcsi nevelés megvalósítására is. A IV. világjamboree rendezési joga annak elisme­rése volt, hogy Magyarországon a cserkészet a 20-as években viharos gyorsasággal terjedt el és eredményesen tevékenykedett. A magyar politika nagy lehetőséget látott a rendezvény tá­mogatásában, amelyet maga Horthy Miklós is többször kitüntetett érdeklődésével. Az 1933. jú­lius 27-én a budapesti Bazilikában, a Kálvin téri református és a Deák téri evangélikus temp­lomban tartott nyitó istentiszteletek után Horthy és a szervezet alapítója, lord Baden-Powel tá­bornok együtt szemlélték meg az 52 országból érkezett mintegy 30 ezer cserkész impozáns felvonulását. Jellemző módon a főszervező, a magyar főcserkész, gróf Teleki Pál mind a német hitlerjugend, mind az olasz fasiszta battaglia-mozgalom jelentkezését elutasította, ők nem ve­hettek részt a táborozáson. 1937-ben az olasz király magyarországi látogatása elsősorban Horthy Miklós számára volt fon­tos, mivel III. Viktor Emánuel volt az első és egyetlen uralkodó, aki nemcsak fogadta őt, de lá­togatását is viszonozta. (Az európai dinasztiák sokkal inkább a trónfosztott Habsburgokkal rokonszenveztek.) A királyi látogatás külsőségei a szokásosnál is pompásabbak voltak. Lázár Andor így számol be az eseményekről: „A királyi család a Keleti pályaudvaron érkezett meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom