Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

amelynek hatalmas csarnoka teljesen üresen és így impozáns képet nyújtva várta a királyi különvonatot. A velúrszőnyeggel beborított széles középső peronon a kormányzó és felesége köszöntötték az érkező királyi párt és lányát, majd a kormányzó bemutatta... az üdvözlésre díszmagyarban megjelent magyar minisztereket... (A pályaudvartól) a bábolnai ménes gyönyörű szürke lipicai lovai által vont négyes fogatokba ülve vonulnak a Rákóczi úton, Nagykörúton, Andrássy úton, s a Lánchídon keresztül a királyi palotába. Az Andrássy út és a Nagykörút kereszteződésénél hatalmas tribün áll telve meghívott közönséggel. Az útvonal mentén a házak fellobogózva, az ablakok és a gyalogjárók mindenütt telve mosolygó, éljenző magyarokkal. A látogatás legünnepélyesebb eseménye a királyi palota csodálatosan szép fehér márványtermében tartott ünnepi estebéd, s utána a palota gyönyörű termeiben tartott fényes fogadás volt. ... A királyi látogatásnak festői jelenete volt, amikor a királyi palotakert felőli lépcső erkélyéről az olasz király és kísérete végignézte mikor vonul el előtte a gyöngyös bokrétás falusi magyarság. ...Persze volt azután pompás díszvacsora az olasz követségen... és volt pompás díszelőadás az Operaházban is." A legpompásabb, egyben az utolsó nagy neobarokk ünnep az 1938-as Szent István év volt, az államalapító magyar király halálának 900. évfordulója alkalmából. Ez volt a világháború előtti Garay Ákos: Horthy Miklós és Viktor Emánuel, 1937 (olaj, vászon)