Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

jegybank létrehozásának ku­darca pecsételte meg. A pénz­ügy a Monarchia közös ügyei közé tartozott, ezért a király megakadályozta a tervet. A választók a tehetetlennek bizonyult nemzeti koalíciót el­hagyva 1910-re végképp visz­szapártoitak a konzervatívok­hoz, illetve Tisza István újon­nan szervezett Nemzeti Mun­kapártjához. Tisza rendet ígért és elutasította a radikális re­formokat. Azt az álláspontot képviselte, hogy ha Magyaror­szág meg akarja őrizni integri­tását és hatalmi helyzetét a Kárpát-medencében, úgy a Monarchia változatlan fenn­tartására kell törekednie, illet­ve vállalnia kell a Monarchia nagyhatalmi státuszából adó­dó katonai és külpolitikai kon­zekvenciákat is. Tisza István tehát parlamenti házelnök­ként, Lukács László miniszter­elnökkel együttműködve 1912. június 4-én elfogadtatta az úgynevezett véderőtörvényt, amely jelentősen emelte a ha­Meghívó a polgári radikális Galilei Kör márciusi ünnepélyére 1909-ből

Next

/
Oldalképek
Tartalom