Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

dikiadásokat és az újonclétszámot, miközben az ellenkező parlamenti képviselőket fegyveres erővel vezettette ki az ülésteremből. Tisza ezután keresztülvitte házelnöki jogkörének kiterjesztését, illetve az általa létrehozott parlamenti őrség segítségével végképp kivette az ellenzék kezéből az obstrukció fegyverét. Az elemi erővel kitört utcai tiltakozó akciókat a csendőrség és a katonaság bevetésével fékezte meg, újabb tápot adva annak a gyűlöletnek, amellyel a liberális, a szocialista és a nemzeti ellenzék viseltetett iránta. Egy Justh-párti képviselő még merényletet is megkísérelt ellene, de sikertelenül. Ferenc József viszont annál elégedettebb volt Tisza működésével. Elismerését a legnagyobb magyar kitüntetés, a Szent István Rend adományozásával és újabb miniszterelnöki kinevezéssel fejezte ki. 1913-ra Magyarországon elcsitultak a politikai viharok, az ország politikailag konzervatív irányba fordult és szükségképpen megmerevedett. Az ország, de különösen Budapest gyors polgárosodása a szellemi és művészeti élet felpezsdülését is maga után vonta. A hatalomhoz szorosabban kötődő akadémikus, historizáló, eklektikus stílusok mellett egyre jobban tért hódított az impreszszionizmus, a posztimpresszionizmus és a szecesszió, sőt megjelent a radikálisabb avantgárd is. A művészet mozgalmasabbá, nyugtalanabbá, sőt egyre ellenzékiebbé is vált, nyilvánvalóan a társadalmi mozgások tükröződéseként. Az irodalom forradalmát Ady Endre Új versek című kötetéBíró Mihály: A Nyugat című folyóirat reklámplakátja, 1911 körül