H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

6. TEREM - Magyarország három részre szakadása. A török hódoltság (XVI. század második fele - XVII. század) (Gerelyes Ibolya)

51. Népitekkel díszített török pallos, XVII. század máig fennmaradt kiváló alkotásai. A budai Mahmud pasa-bástya XVII. századi emléktáblája a törökség katonai célú építkezéseire emlékeztet (48. kép). Nemcsak a közigazgatási és katonai központtá tett helységek képe változott meg, hanem a megtelepedő oszmán kereskedők és kézművesek tevékenysége révén a muszlimok életmódjának megfelelő, őket kiszolgáló új iparágak is meghonosodtak: ezek egyike a rézművesség volt. A budai török rézművesek magas szintű mesterségbeli tudását tanúsítja a két, Budán lelt, vésett díszű kiöntőcsöves kanna (49. kép). Ezeket minden bizonnyal vizeskannaként használták, de szerepük lehetett a napjában ötször elvégzett rituális mosakodásnál is. A magyarokétól eltérő étkezési szokásokra és ételekre utalnak az égetett agyagból készült, mázzal bevont talpas tálak és csészék. A törökökkel együtt délszláv néptöredékek érkeztek hozzánk, részben első generációs muszlimként, részben kisegítő alakulatként, mint például az ún. martalóc katonaság. A balkáni eredetű falusi lakosság viszont az oszmánok elől menekült a végvidéki harcok során megürült délvidéki területekre. Ennek megfelelően a rájuk jellemző tárgyak, használati eszközök elsősorban a DélDunántúlon, illetve az Alföld déli részén kerülnek elő. Szinte kizárólag csak a déldunántúli ásatásokból ismertek az ún. iflák (vlach) lakosság kézikorongon készült, durva kivitelezésű fazekai. Délszláv eredetűek azok a kincsleletek is, amelyek a kiállított törökös balkáni ékszereket: azaz a gyengébb minőségű ezüstből készült, csüngős fej- és ruhadíszeket, valamint a szokatlanul nagy méretű fülbevalókat tartalmazták. Egyértelműen balkáni, ezen belül szerbiai műhelyre és egyházi használatra utalnak a szentek képével és cirill betűs ószláv nyelvű feliratokkal díszített ezüstcsészék, amelyek oszmán-török műhelyekben is készülhettek. így valószínűleg oszmán mester alkotása volt a terem első részében kiállított, Fráter György nevét és az 1537-es évszámot viselő tálacska (50. kép). Török hatásra magyar mester is készíthette azt a „tizenöt éves háború" (1593-1606) idején földbe került csészét, melyet Makó mellett, két gótikus ezüstpohár társaságában rejtett el egykori tulajdonosa. A hódítók módosabb rétegeinek közvetítésével - a mindennapi élet egyszerű használati tárgyai mellett - Magyarországon is megjelentek a keleti eredetű luxustár-