H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)
4. TEREM - Falvak és városok a XV. század második felében - a XVI. század elején (Biczó Piroska)
26. Szövött kendő részlete, Felvidék, XVL század zatait készítették figurális díszű csempékkel. A kiállított csempék olyan nyugat- és közép-dunántúli műhelyekből kerültek ki, melyeknek termékeit több dunántúli lelőhelyről - mezővárosok, várak, nemesi kúriák - ismerjük. A külsővati (Pápa mellett) nemesi udvarház területén talált kályhaszemek és csempék a kályhák rekonstrukcióját is lehetővé tették. A XV. század végi besztercebányai leletek jól érzékeltetik a színvonal- és ízlésbeli különbséget a mezővárosi-kisnemesi és az új művészeti irányzatokat hamar befogadó bányavárosi közeg között. A besztercebányai kályhacsempék egyedi vonásokkal megformázott szentjei gazdag redőzésű öltözetük természethű részleteivel e városok polgárságának fogékonyságát bizonyítják a késő gótikus stílustörekvések iránt (24. kép). VÁROSI-MEZŐVÁROSI BÚTOROK A XV. század második felének és a XVI. század elejének világi bútorai közül a mezővárosi-városi környezet rangosabb bútorai maradtak meg napjainkra. A XV. század második felében az asztalosmesterség művelői még más mesteremberekkel együtt alkottak egy-egy céhet, így 1459-ben Kassán a bognárokkal és esztergályosokkal, 1482-ben Pesten az ácsokkal és kőfaragókkal volt közös céhük. Az asztalosok által készített bútorok a korábbi ácsolásnál fejlettebb eljárással, gyalu használatával készültek. A fűrészmalmok elterjedése tömegesebb termelést tett lehetővé. Ennek egyik példája a káposztafalvi láda, amely keretbetétes eljárással készült. Az eljárás lényege, hogy a bútornak csak a kerete készül vastagabb fából, a keret közeit - a bútor oldalait vékonyabb deszkákkal töltik ki. Az asztal jelentősége a szobaberendezésben csak a késő középkorban nőtt meg, ekkor vált állandó berendezési tárggyá. A bemutatott, Erdélyből származó asztalt bölcső formájú alsó tárolórésze alapján bölcsős asztalnak nevezzük. Oldalait lapos faragású gótikus indák díszítik, tárolórészéhez az asztallap eltolásával lehet hozzáférni. A görög-római eredetű ollós - összecsukható - székformát a középkor korábbi időszakában is ismerték, használata a XV. századtól válik gyakoribbá. A középkori asztalosmesterség kiemelkedő emléke a bártfai könyvszekrény, melynek jelentőségét növeli, hogy a benne őrzött 75, zömmel XV-XVI. századi kötettel együtt került a Nemzeti Múzeumba (25. kép). A szekrény a XV. század végén a bártfai Szent Egyed-plébánia könyvei és a város iratai számára készült. A bártfai plébániakönyvtárra vonatkozó első írott adatunk 1435-ből származik. 1460-ban készült leltára szerint 30 kötetet tartalmazott, közülük 10 volt misekönyv. 1539-ben - amikor a templom a protestánsoké lett - a könyvtárat a város vette át, a gyűjteményt, amely történelmi, jogi, csillagászati és matematikai műveket is tartalmazott, a reformátorok műveivel gyarapította, és megnyitotta polgárai előtt. A szekrény mellett elhelyezett késő gótikus, kőkeretes vasajtó szintén a bártfai Szent Egyed-templomból származik. A könyvtárszekrény a fel-