H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

4. TEREM - Falvak és városok a XV. század második felében - a XVI. század elején (Biczó Piroska)

27. Üvegpohár Bártfa város címerével, Velence, XVI. század eleje vidéki emlékekkel rokon pártázatos dísze és az ajtóéhoz hasonló vasalásai alapján helyi, bártfai mester munkája lehet. A láda fölötti szövött kendő szintén felvidéki mesterek munkája (26. kép). A XV. században német közvetítéssel terjedt el Magyarországon e szőttesek készítése, melyek technikájuk, színezésük és mintájuk jellegzetességeiből következtethetően valószínűleg itáliai eredetűek. Polgári háztartásokban asztalterítőként, kéztörlőként, míg templomokban oltárterítőként használták. A VÁROSI ÉLET EMLÉKEI A városoknak a kereskedelemben betöltött szerepéről már szóltunk, az importról azonban még nem. A legfontosabb behozatali cikk mindvégig a posztó volt. Az itáliai, angliai, flandriai drága posztóktól az ausztriai, sziléziai cseh és morva olcsóbb posztókig igen sokfélét hoztak be az országba. Ennek a kereskedelemnek az emlékei a bálák ólomplombái. A külföldi textíliák iránt azért volt nagy a kereslet, mert az országban - a durva abaposztó kivételével - nem gyártottak posztót, s így a XV. század második felében a telkes jobbágynál magasabb társadalmi helyzetűek már külföldi posztóból készült ruhába öltöztek Magyarországon. Az előkelők ruhatárában feltűntek a finom itáliai kelmék, selymek és bársonyok is. Ezenkívül hatalmas menynyiségben fémáru (pl. osztrák és délnémet területről származó kés), kis tömegű, de nagy értékű fűszer áramlott be az országba. Egy-egy épségben megmaradt velencei üvegserleg a magas színvonalú itáliai üvegművesség hazánkba eljutott emléke (27. kép). A magyarországi városok gazdasága az egész középkoron át a kereskedelemre épült. A XV. századtól a városokban működő céhekre vonatkozó emlékeink is szaporodnak. Ismeretlen helyről került a múzeumba egy kovácscéh e korból származó céhbehívótáhlá]dL. A tábla a céhtagoknak szóló üzenet közvetítésekor az üzenetvivő és közlendője hitelét volt hivatott igazolni. A gölnicbányai vargacéh ónkannáján 1524-es évszám olvasható. A városi polgári háztartásokban több igényesebb, esetleg importból származó használati tárggyal is találkozunk. A rézmozsarak és gyertyatartók valószínűleg Magyarországon készültek, míg a réztál németországi import. Az Angyali üdvöz-