H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az Árpád-házi királyok kora (XI-XIII. század) (Kovalovszki Júlia)

4. Bronz víztartó edény (aquamanile), Büngösdpuszta, XII. század Az új várakon alapult a királyság katonai szervezete. A várhoz tartozó falvak szabad magyarsága, a várjobbágyok voltak a hatalom fő támaszai. A módosabb rétegekből kerültek ki a várszervezet tisztségviselői, ezek kiváltsága és kötelessége volt a katonáskodás. Belőlük alakult ki később a nemesség. A közrendűek a vár szolgálatára voltak rendelve, a szolgálat elsősorban pénz- és terményadókból állt. A magyar sereg zömét könnyűlovasság alkotta, ám elsősorban a király közvetlen környezetében korán megjelentek a nehéz fegyverzetű páncélos lovasok is. A könynyűlovasság fegyverzetét a XIII. században a magyarsághoz csatlakozó keleti népcsoportok (besenyők, kunok) hagyatékában megmaradt fegyverek alapján ismerhetjük meg. Ez a fegyverzet nem sokban különbözött a magyarságétól, hiszen a honfoglaló magyarok is íjjal-nyíllal, szablyával harcoltak. Az említett fegyvereket egészítette ki a könnyű kopja és a buzogány. A nehéz fegyverzethez különféle páncélok, sisak és pajzs is tartozott. A támadó fegyverek közül legfontosabbak a két- 11 élű kardok, különböző markolatgombbal, és a lándzsák, amelyek közül kiemelkedő az ún. „budapesti lándzsa". Köpűjét niellódíszes aranylemez borítja, és talán hatalmi jelvény lehetett (Gotland, XI. század). A XI. században kezdenek sarkantyút használni. A lovak felszerelése - nyereg, kengyel, zabla - ugyanolyan fontos volt, mint a fegyverek. Ünnepi alkalmakkor használhatták a sárkányokat, madarakat ábrázoló, aranyozott bronzveretekkel díszített feszítőzablákat (Zsámbék, XIII. század). Értékes fegyverzetre csak a legelőkelőbbek tehettek szert, akik öltözködésükkel is kitűntek. Viseletük pompája az udvar fényét növelte. A viselet részei az aranybólezüstből készült ékszerek (3. kép), ruhatartozékok. A pecsétgyűrűk - az írásbeliség elterjedése után (XIII. század) - okmányok hitelesítésére is szolgáltak. A vadászó lovagokat fegyverzettel, kutyával és az üldözött vaddal együtt ábrázoló víztartó edények (aquamanilék: Kisjenő és Büngösdpuszta, XII. század) a vadászat mainál nagyobb jelentőségére utalnak (4. kép). Vadászkürtként használhatták azt a X. században Bizáncban készült elefántcsont kürtöt, amely a hagyomány szerint Lehel vezér hatalmi jelvénye volt. (Az eredetit a jászberényi múzeumban őrzik.) AZ EGYHÁZ Szent István külföldről behívott papok segítségével ugyan, de mégis független magyar egyházat teremtett. A bizánci egyház kezdeti térítései ellenére a magyar kereszténység az egyház nyugati ágához csatlakozott. A király a világi kormányzás rendszerének kialakításával együtt megteremtette az egyházszervezetet is. Az országot két érseki (Esztergom, Kalocsa) és nyolc püspöki megyére osztotta. (Az egyházmegyék száma később emelkedett.) István