Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - A római kor (Kr. u. 6-Kr. u. 420) (Kocsis László-Tóth Endre)

67. Bronztuba részlete, Zsámbék, Kr. u. 3-4. sz. lai épültek kőből, a segédcsapatok táborait facölöpökből és földhányásból álló sánc védte. A táborokat a 2. század elejétől fokozatosan átépítették, de a fa őrtornyokat csak a 4. század végén építették fel kőből. A táborok közepén állt a táborforum, a gyülekezőtér a csapatjelvények szentélyével, a császár és az istenek szobraival, amelyet a legénységi szállások, a tiszti lakások, a közös épületek (fürdő, raktárak, kórház) szabályosan felépített és a katonai előírásoknak megfelelően fogtak körbe. A táborkapun át belépve először a katonaság emlékei láthatóak (1-3. vitrin). A római szokásnak megfelelően a halottak hamvai fölé nagy sírlapokat állítottak, amelyre nemcsak az elhunyt személyes adatait vésték fel, hanem alakját is megörökítették. Caius Castricius Victor aquincumi síremléke alapján készített légionárius katona rekonstrukcióján látható a katonai viselet, az alsóruha, a tunika felett viselt láncing, kard, tőr öv, a pilum (hajítólándzsa) és katonacsizma. Kevés fegyver maradt fenn: kincstári holmik lévén, a leszereléskor a 93 veterán leadta fegyvereit, és azokat a sírba sem helyezték. A védő- (sisak, díszpáncél töredékek, pajzsok) és támadó- (gladius, lándzsacsúcs, nyílhegyek, hajítódárda, kard) fegyverek a rekonstruált erődtoronyban láthatók (65-66. kép). Figyelemre méltó a 2. századra keltezhető két, bronzból készült díszsisak, amelyekhez egykor egy úgynevezett maszksisak is tartozott, teljesen lezárva viselőjének fejét (1. vitrin). Ilyen maszk került elő Visegrádon. E díszsisakokat lovas harci játékokon, katonai díszfelvonulások alkalmával, a császárok évfordulós ünnepségein, diadalmeneteken használták. Az ólomból öntött, mandula alakú lövedékek római parittyás alakulatokra engednek következtetni. A fémhüvely, az 1. századra keltezhető tőr, a pajzs közepét fedő 2. századi pajzsdudor gazdag berakásos és vésett ornamentikájú díszítése, a 3. századi hosszú kard, a spatha Victoria alakos berakása a római fémművesség magas színvonalát tükrözi. A késő