Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - A római kor (Kr. u. 6-Kr. u. 420) (Kocsis László-Tóth Endre)

78. Quadripus részlete: Nereida a tritonnal, Polgárai, Kr. U.4.SZ. ban folyt termelés, ami a nyersanyagot biztosította. A fémművesség és ötvösség különösen a késő császárkorban lendült fel, amikor DélPannoniában két pénzverde is megkezdte működését. Délpannoniai ezüstműhelyek termékei lehetnek azok a nagy, 4. századi ezüsttálak, amelyek a Száva folyó mentén kerültek elő. A niello és a fémberakás a 4. századi pannóniai ezüstművesség kedvelt eljárása maradt, és néhány különösen szép emléke került napfényre. Egy aquincumi 4. századi sírban eltemetett halott övét nagy ezüstlemezek díszítették, amelyeket niello és aranyberakásos technikával kialakított geometrikus formákkal ékesítettek. Az ezüst övveretekkel egyidős az a tárgy, amely különösen ritka lelet a Római Birodalomban. Brigetióhan, a 4. század elején eltemetett férfi holtteste mellé egy ezüst augurbotoí tettek: a madárjósok ezt az eszközt használták a templomok helyének kijelölésénél és a jóslásaik alkalmával. Az ezüstlemezből készített, a felső végén csigavonalban meghajló eszköz mindkét oldalát gazdag niello és aranyberakás ékesíti. A késő császár kori pannóniai ezüsttárgyak legnagyszerűbb darabja a Balatontól északkeletre a Polgárdi melletti Kőszárhegytn (Fejér m.) 1878-ban került elő. Az összecsukható asztal különlegességét ezüstanyaga és a 4. századi stílusban készített díszes kivitelezése jelenti. A Római Birodalomban mindmáig csak a hildesheimi kincsből (Kr. u. 1. század) ismerünk hasonló ezüsttárgyat. Az összetört és szétvágott darabokat az 1880-as években állították össze és egészítették ki. 120 év elteltével szükségessé vált e kiemelkedő lelet újbóli restaurálása. En-