Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - A római kor (Kr. u. 6-Kr. u. 420) (Kocsis László-Tóth Endre)

79. A lapidarium részlete V nek alkalmával állapították meg, hogy az asztal eredetileg nem három-, hanem négylábú volt: ez még tovább fokozza különlegességét és ritkaságát. A 114 cm magas ötvösmű remek megmunkálású. Felül, a lábak végén mitológiai lények, nereidák és tritonok alakja, a láb közepét griffek, az alját pedig delfin hátán lovagló gyermek szobra díszíti. A láblemezeket pedig a késő császárkori ötvösművészetre jellegzetes gyöngysor motívum keretezi (77-78. kép). A római kori kiállításhoz a kőtár (79-80. kép) és egy kisebb helyiség kapcsolódik, ahol az aquincumi legiotáborban feltárt Mithrasszentély oltárai, falfestménye és a római pénzverés emlékei láthatóak. Dél-Pannoniában két pénzverde kezdte meg működését. A Kr. u. 262-ben felállított sisciai verde (Sisak, Horvátország) 388-ig a Közép-Dunavidék legfontosabb pénzverdéje volt. Elsősorban bronzérmékkel látta el a birodalomrészt, de ezüst medalionok is kikerültek a műhelyéből. A másik pénzverde a Constantinus-dinasztia uralkodásának idején Sirmiumban (Sremska Mitrovica) működött, amely a 4. század közepén császári rezidencia is volt. Ennek is következménye, hogy a sirmiumi pénzverde kevesebb bronzérmét, viszont kitűnően vert aranyérmeket, többszörös súlyban vert aureusokai készített. Ezeket gyakran hallatlanul finom, áttört díszítésű aranykeretbe foglalták. így méltán válhattak császári ajándékká bárhol a birodalomban. A sirmiumi verde termékei azok a 17 cm hosszú, hasáb alakú aranyrudak is, amelyek a Daciát a feladás után megszálló és letelepedő nyugati gótok zsákmányává váltak, vagy a nekik fizetett birodalmi adónak a részei lehettek.