Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

5. TEREM - A kelták (Kr. e. 450-Kr. születése körül) (Szabó Miklós)

62. Bronz őzszobrocska, Rákos, Kr. e. 2. század 63. Festett agyagváza, BudapestBékásmegyer, Kr. e. ]. század származó hatások önálló felfogású felhasználásáról, összeolvasztásáról beszélhetünk. Ezt a folyamatot különösen jól szemléltetik a leggyakrabban plasztikus kos- vagy bikafejjel díszített fülű edények, melyek között balkáni eredetű kantharoszok (Kosd) és szkíta ihletésű egyfülű kancsók (Kosd, Mátraszőlős) egyaránt előfordulnak (6L kép). A fejét visszafordító őz motívuma (Rákos) ugyancsak sztyeppéi eredetű, a szobrocska formaadása viszont a kelta bronzplasztika hagyományait szemlélteti (62. kép). Végül a cipő alakú agyagedények (Kosd) Kárpát-medencei feltűnését északi, valószínűleg germán hatással magyarázhatjuk. AZ OPPIDUMOK KORA A Caesar által a galliai erődített magaslati településekre használt elnevezést, az oppidumol a régészet a késő vaskor végén kialakuló nagy kiterjedésű (25-30 hektárnál nagyobb) városias agglomerációkra alkalmazza. Sőt, a La Tène-kor utolsó szakaszát gyakran az „oppidum-kultúrd" időszakának nevezzük. Szemben a korábbi felfogással, amely a kelta erődített településeket a védekezésre való berendezkedés bizonyítékának tartotta, a legújabb kutatások meggyőzően bizonyították, hogy az oppidumok kialakulása a Kr. e. 3. századig visszanyúló gazdasági átalakulás következménye volt, melynek kezdetei italo-kelta környezetben jelentkeztek. A pénzgazdálkodás átvétele a társadalom fokozatos átrendeződéséhez vezetett: a harcosok egyre inkább háttérbe szorultak az új „pénzarisztokrácia" mögött. A formálódó városi jellegű központok ellenőrizték a kézművességet és a kereskedelmet, létrehozva az ehhez szükséges adminisztrációt, s egyúttal szavatolva a lakosság biztonságát is. Az oppidumők a környék mezőgazdasági településeit, Caesar szóhasználatával a falvakat (vici) és a tanyákat (aedificia) bevonták az új gazdasági rendbe. A jól átkutatott településeken a funkció szerint elkülönülő városrészek (iparos- és kereskedőnegyed, lakóterület, köztér, szentély) leg-