Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

3-4. TEREM - A bronzkor (Kr. e. 2800-Kr. e. 800) (Szatmári Ildikó)

időben jelent meg a Balkánon, Erdélyben és a Tisza-vidéken. A közel száz darab Kárpát-medencei csont zablapálca és szíjelosztó legnagyobb része a Kr. e. 2. évezred középső harmadára keltezhető, de fiatalabb példányai még a Kr. e. 11-9. századokban is megtalálhatók. A régészeti adatokból szinte biztosnak vehető, hogy a bronzkori ember a felszerszámozott, felkantározott lovat megülte, de azt csak feltételezzük - legalábbis a bronzkor első felében -, hogy a kocsik elé gyakran be is fogták a lovat. Az ásatásokon előkerült szarvasmarhák szarvcsapjainak deformálódásából arra lehet következtetni, hogy az eleinte tömör kerekű, valószínűleg nehéz, fából készült szekerek vontatására a szarvasmarhafélék alkalmasabbak voltak. A szekerek szerkezetének változásával, a könnyebben gördülő küllős kerekek elterjedésével a lovas kocsik szerepe is erősen megnőtt. A feltehetően fából készült bronzkori kocsik formájára - a rézkorból már jól ismert agyag kocsimodellekből következtethetünk. A kiállításon bemutatott, Törökszentmiklőson előkerült darab jól mutatja a zárt, ívelt oldalú kocsiszekrényt, melynek alján a két hosszanti borda végeiben jól felismerhetők a kocsitengely beillesztésére szolgáló furatcsonkok. Ezek a szekerek bizonyára még tömör kerekekkel gurultak, de a küllős kerekek lassú elterjedésének konkrét bizonyítékai is megjelennek azokon az agyag kerékmodelleken, melyeken már bevéséssel jelzik a küllőket. A bronzkor időszakában a kocsit - különösen a déli-délkeleti kapcsolatokat mutató harci kocsit és a korszak vége felé megjelenő halotti kocsit - valószínűleg csak a társadalom kiemelkedő tagjai birtokolták. Az előbbire adat a Kárpát-medence északi részén, Szlovákiában előkerült, a Kr. e. 15. századra keltezhető gazdagon díszített agyagurna, amelyen két ló által vontatott kétkerekű harci kocsi rajza látható. Ennél jóval fiatalabbak (Kr. e. 10. század) a feltehetően halotti kocsiból származó bronz borítású, eredeti méretű küllős kerekek (Arokalja), melyek a bronzkori hitvilágot bemutató részben láthatók. 5. NYERSANYAGELLÁTÁS, KERESKEDELMI KAPCSOLATOK A Kárpát-medence bronzkori lakóinak széles körű kereskedelmi kapcsolatai jelentős mértékben hozzájárultak a gazdaság fejlődéséhez, ugyanakkor elősegítették az erős vezető réteg kialakulását. A fontosabb érclelőhelyek birtoklása, a főbb kereskedelmi útvonalak ellenőrzése és haszna hozzájárult, hogy egyes népcsoportok uralkodó helyzetbe kerülhessenek. Mindez meghatározó volt természetesen a közösségeken belül a családok és egyének társadalmi presztízsére és rangjára is. A bronzkor első évszázadaiban a kereskedelmi áruk egy részét a kézműipar, valamint a földművelésből és állattartásból származó terméktöbblet adta. A bronzművesség kiteljesedésével a nyersanyagellátás és a különféle bronztárgyak kereskedelme vált elsődlegessé. A bronzkori fémművesség kutatásának egyik alapkérdése, hogy a fémtárgyak készítéséhez szükséges nyersanyagokat honnan és milyen formában szerezték be. A Kárpát-medence lakói szerencsés helyzetben voltak, mert a keleti Alpok, illetve az erdélyi Kárpátok gazdag ércbányái folyamatosan biztosították a nyersanyagszükségletet. A fémellátásnak két alapvető formája alakult ki területünkön. Az egyik a nyers öntőlepény, melyet feltehetően a mai országhatáron kívüli bányák mellett működő kohókban állítottak elő. Innen szállították a nagy fémműves központokba (Sághegy, VelemSzentvid), ahol tovább öntötték azokat. A nyersanyagellátás másik változata a számos, különböző mértékben ötvözött, eltérő formájú ingótok, azaz öntvények voltak. A nyelv, rúd, cipó, karika alakú nyersanyagformák a nagy bronzöntőműhelyekből jutottak el a kisebb falvak helyi kovácsainak műhelyeibe. A karika alakú nyersanyagokat a kutatás értékmérő, pénzszerű eszközként is számításba veszi. Az állandó és egyre növekvő nyersanyagszükséglet egy olyan kereskedelmi úthálózat alapjait teremtette meg, melyen a nyersanyagok szállítása mellett a kész bronztermékek is messze földre eljuthattak. Nyugat-Magyaror-