Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

3-4. TEREM - A bronzkor (Kr. e. 2800-Kr. e. 800) (Szatmári Ildikó)

33. Bronzkori lakóházak rekonstrukciója, Kr. e. 2. évezred közepe volt ez az eljárás, főleg ékszereket gyártottak így. A Kr. e. 2. évezred közepétől kezdve, bár az öntés egyre inkább előtérbe került, a lemezipar sem szűnt meg, sőt az évezred utolsó századaiból ránk maradt poncolással, trébeléssel díszített csodálatos bronzedények is így készültek. Ezúttal a bronzművesség újabb technikai vívmányát az edények fülének felerősítését szolgáló szegecselőtechnika jelentette. 2. EGY BRONZKORI TELEP: JÁSZDÓZSA-KÁPOLNAHALOM A bronzkor folyamán a Kárpát-medence különböző tájain élt, eltérő eredetű és kapcsolatokkal rendelkező népcsoportok életmódja, települési rendjének kialakulása több mindentől függött. A természeti adottságok, a környezeti hatások, így az időjárás alakulása jelentős mértékben befolyásolta az életet. A Kr. e. 2. évezred első századainak száraz, meleg éghajlata sokkal jobban kedvezett a földművelő-állattartó életmódnak, mint az évezred derekától kezdődő hűvösebb, csapadékosabb időjárás, mely az állattartó-földművelő népcsoportoknak teremtett kedvező körülményeket. Ugyanakkor míg a Dunántúl zárt erdőkkel borított hegyes, dombos tájai inkább - a sokszor helyváltoztatást is igénylő - állattenyésztés számára voltak alkalmasabbak, addig az alföldi területekre elsősorban a földművelésen, váltógazdálkodáson alapuló letelepült „paraszti életmód" volt a jellemző. Ezért a közösségek hosszabb-rövidebb életű falvai vagy az állandó letelepedést jelző nagyobb telepek (esetenként tellek) aszerint jöttek létre, hogy az ott élők állattenyésztéssel vagy földműveléssel foglalkoztak elsődlegesen. A Magyarországon ez ideig feltárt bronzkori telepek közül a kiállításon egy olyan többrétegű telepet mutatunk be, mely az egyik leguiniiiiiiji"

11

"*"""