Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az őskőkor és az átmeneti kőkor (Kr. e. 400 000-Kr. e. 6000) (T. Dobosi Viola)

15. Vésett peremű csiszolt diszkosz a bodrogkeresztúri telepről, mészkő, Kr. e. 28 000 források is kívánatossá tették. Legkelendőbbek a jó minőségű nyersanyagok voltak: vízmosások, völgyek oldalában felszínre bukkanó hidrokvarcit telérek, mészkőrétegek közül kifejthető radiolarit gumók vagy a felszínen heverő obszidián. Változatos eszközkészletük számos nyersanyag megmunkálására volt alkalmas. Fa, csont és agancs faragására-vésésére az erős, rövid élű vésők, bőr kikészítésére a már sok évezrede bevált kaparok, vakarok, hasításra, fúrásra az ékek, fúrók. Mindennapos, általános használatra megfelelt a sima, karcsú penge, a „bicska". Ha az őskőkori közösségek kapcsolatrendszerét vizsgáljuk, rendelkezésünkre csak az ásatások során előkerült, több évezredet, eljegesedést túlélt tárgyak állnak. A paleolitikum korai szakaszában szűk földrajzi határok között, hosszú egy helyben lakás teremtette meg a belső fejlődés lehetőségét. A középső paleolitikumban már tágult a világ. A közösségek közötti érintkezés, ha nem is volt mindig kívánatos, az egyre nagyobb népsűrűség miatt elkerülhetetlenné vált. A felső paleolitikus települések leletei már messzi tájakat összekapcsoló 27 cserékről tanúskodnak. Kiváló minőségű kovaféleségek kedvéért néha több száz kilométeres utakra is vállalkoztak. Nálunk a legtávolabbi igazolt nyersanyagforrások a Szent Kereszthegység (Lengyelország, Visztula völgye), Szilézia és a Prut völgye (Románia). Az esztergomi lelőhelyen az eszközök zöme ebből a kovaféleségből készült (14. kép). Az egzotikus hegyi kristályt a kelet-alpi völgyekből hozták. A késői őskőkori telepesek több hullámban érkeztek a jégkorszak végének enyhébb éghajlatú évezredeiben. Elsőként 26-28 ezer évvel ezelőtt, a morva dombok közül, az ausztriai Duna-kanyar, a Wachau vidékéről. A híres „willendorfi Vénusz" készítőinek rokonai voltak. Az Északi-középhegység sávjában mindig gondosan kiválasztott stratégiai pontokon találjuk meg nagy kiterjedésű telepeiket (Bodrogkeresztúr, Megyaszó, Hont). 180-200 méter magas dombtetőkön, hegylábi lejtőkön, élővizek közelében. A különböző élőhelyek (hegyvidék, síkság, halban gazdag folyók melléke) egymással érintkező peremterületein a vadállomány változatos volt, s a közelben az értékes