Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az őskőkor és az átmeneti kőkor (Kr. e. 400 000-Kr. e. 6000) (T. Dobosi Viola)

/2. A neandervölgyi emberek jellegzetes tárgyai a Subalyuk-barlangból, kova, Kr. e. 60-80 000 24 jaiból ismertek. Dél-Németországban és az északkelet-dunántúli barlangokban így feltehetően távoli rokon népek éltek. A középső őskőkori kultúrák még nagyobb családjába kapcsolja be a Kárpát-medencét a Subalyuk-barlang leletanyaga (12. kép). A nyersanyagot ugyan a közelben gyűjtötték, ám az eszközök alapformája, a munkáéi helye, a megmunkálás módja Európa-szerte számos kortárs telepen lett volna ismerős. Valamennyi leletegyüttesben feltűnnek azok a karcsú, pengeszerű eszközök is, amelyek már ígérik a késői őskőkor technológiai fejlődését. A korszak jelképe, a változatos formában és méretben elkészített kaparó sikeres találmány. Egyike azon ritka munkaeszköznek, amelynek formája és funkciója a középső őskőkor óta máig változatlan maradt, bár a tímárok szerszáma ma már acélból készül. A középső paleolitikumra jellemző általános előrelépés az élelemforrások felhasználásának módosulásában is mutatkozott. A korábbi időszakban a telepek állatcsontjai a korra és helyre jellemző általános faunaképet tükrözték (azaz: mindent megettek, ami hozzáférhető volt, akár vadászott, akár már elhullott vagy ragadozók által elejtett állatok voltak), legfeljebb a növényevők javára billent kissé a mérleg. A középső paleolitikumban a vadászott fajok listája változatosabb lett, a hegyvidéki