RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

- 78 — mutatni s a minták legtöbbjét már Holicson is gyártották, ahová nyugati közvetítés útján jutottak el. Tata viszont Kuny budai gyára számára továbította a formákat ; innen a három hazai gyár növényi ábrázolású tárgyainak azonossága. A növényi formák kísérletezésével ugyanis Buda is tudott jelentős eredményeket elérni s ezért szívesen vette fel azokat programmjába. Az ismert tatai munkák itt Holicsot követik, de a kivitel gondosságában, a színezés harmonikus összetételében eltérést, és egyben fejlődést mutatnak Holiccsal szemben. Ujabb formákat a tatai gyár egyedül csak a levélalakú gyümölcstálakban hozott. Idetartozó darabok : 1. Káposztaalakú cukortartó, levehető fedővel. Kellemes francia zöld alapszínezéssel, lilás erezettel. Vékony, kihajló, külső leveleivel igen hatásos alakítás. Strassburgi minta után készült s teljesen azonos a holicsi megoldásokkal, csak méretei kisebbek. Fedelének fogója különböző : alma, gomba, vagy csiga. Kedvelt forma lehetett, mert akárcsak Holicson és Budán, állandóan és sok készült belőlük. Kétféle változata ismeretes : torzsával, vagy anélkül. A külföldi alakításoktól eltérőleg hazánkban fül, vagy fogó gyanánt alul ívelt növényi szárak illeszkednek a külsőlevelek érintkezéséhez. Jelzése kék és fekete T, 1770—1800 között. M. 15 — 16 cm. (Iparm. Tár. 1613. sz. XX. tábla 4. sz. — Piar. Múz. — özv. Kernstock Károlyné gyűjt. — báró Ullmann György gyűjt.) 2. Rózsa, sötét vöröses-lilás színben, kihajló sziromlevelekkel. Vajtartó céljára szolgált. Ügyesen elrejtett, levehető fedelének fogója rózsabimbó. Szabadonálló, hullámosszélű s csaknem porcellán vékonyságú törékeny sziromleveleivel az értékesebb darabok közé tartozik. Jelzése fekete T, 1785 körül. M. 9 cm. (Iparm. Tár. 1621. sz. XX. tábla 5. sz.) 3. Sárgadinnye-alakú vajtartó, levehető felsőrésszel. Tányér, vagy tálca helyett karéjos és a szélein felhajló levelet helyeztek alája. Fogóként indaszár kúszik a tetejére s ebből levelek és színes virágok emelkednek ki. Jelzése fekete T, 1780 körül. M. 12 cm. (özv. Kernstock Károlyné gyűjt. XX. tábla 6. sz.) 4. Citromalakú vajtartó ugyancsak hajlítottszélű levélre helyezve. Szeletszerű levehető fedelére leveles indaszár kúszik két sor halványzöld és kékes virággal. Jelzése kék T, 1775 körül. M, 7 cm. (Iparm. Tár. 1654. sz. XVIII. tábla 6. sz.) 5. Szöllőfürt, vajtartót rejtve magában. A németországi gyárak egyik legjobban elterjedt terméke. Holies és Tata sem vonhatták ki magukat hatása alól. A tömör forma igen jól megfelelt rendeltetésének, mert nem voltak benne erősebben kidomborodó részek. A szöllőszemek nemcsak fogását, de stabilitását is biztosították s ezért nem tettek alája levelet. Szöllőlevéllel borított fedelét, mint a gyümölcs ábrázolású edényeknél általában egyszerű hasítással nyerték. Jelzése kék és fekete T, 1770—1790 körül. H. 13 cm. (Komáromi Múz. — báró Ullmann György gyűjt. — özv. Kernstock Károlyné gyűjt. XXIV. tábla 9. sz.) 6. Spárgakötegalakú vajtartó. Nyugatról hozott forma, melyet Holicson is készítettek. Kétféle változatát ismerjük : egy színes szalaggal csokorra kötött általános formát, továbbá egy eredeti tatai megfogalmazást. Az utóbbinál szalagcsokor helyett vörös rákot helyeztek fogó gyanánt. Jelzése kék és fekete T, 1775—1785 körül. A spárgaköteg motívumát a XIX. században Fischer Mózes tatai kőedénygyára is átvette M. 8 cm. (Az első kereskedelmi forgalomban, a második az Ernst-Múz. aukcióján kelt el 1920-ban.) 7. Hármas makkalakú edény zöld levélen. A glienitzi fajanszgyár (Szilézia), melynek Proskau-val és Holicscsal voltak kapcsolatai, szintén készített hasonló edényeket. Tata valószínűleg már Holies közvetítésével szerezhette meg a mintaképet, mert ott is foglalkoztak hasonló edények készítésével. Jelzése fekete T, 1785 körül. (Az Ernst Múzeum aukcióján került eladásra 1920-ban.) 8. Stilizált levél mint gyümölcstartó. Az ismert levélformák egyik legszebb példánya. Az egymásra boruló és a széleken felhajló karéjokat apró, szabálytalan ívek szegélyezik. Közepén hullámosrajzú, reliefszerűen kezelt virágos ág foglal helyet. A karéjok közepére helyezett kidomborodó és különböző színű virágfejek kellemes színhatással vegyülnek a levél halványzöld alapszínébe. Jelzése fekete T, 1785 körül. Mérelei: 29 x 25 cm. (báró Ullmann György gyűjt. — Fehér Istvánná gyűjt. XX. tábla 2. sz.) 9. Szőllőlevélalakú gyümölcstartó karéjos, csipkézett szélekkel, kidomborodó erezéssel. Alapszíne az őszi levél vöröses-sárgás és barnászöld színkeverését természeti hűséggel utánozza. Jelzése fekete T, 1790 körül. Mintáját később a pápai kőedénygyár is átvette, (özv. Kernstock Károlyné-gyüjt. XX. tábla 1. sz.) 10. Káposztalevél, a káposztafejhez tar-