RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 79 — tozó készlet darabja. Színe is egyező. Szintén Holies közvetítésével jutott Tatára és innen Budára. A közép felé bemélyedő, nyugtalan, hullámos felületén erős ívhajlású növényi szárból lilás erezet ágazik el. Jelzése fekete T, 1780 körül. Méretei: 19 x 23 cm. (Piar. Múz. — Siklóssy László gyűjt. XX. tábla 3. sz.) H) Architektonikus tárgyak. Több olyan emlék tartozik e fejezetbe, amilyeneket sehol másutt nem készítettek. De nemcsak mint egyedülálló termékek emelkedtek ki a gyár más ismeretes emlékanyagából, hanem mint eredeti megfogalmazások sajátos tatai bélyegüket is magukon viselik. Ezek a darabok úgyszólván ismétlődésnélküli, helyi jellegű reprezentatív alkotások. Legérettebb és legszebb termékei a hazai fajanszművészetnek s nem egy darabja nemcsak Holies, hanem sokkal nagyobb külföldi gyárnak is díszére válnának Legtöbbje főúri megrendelés, vagy a gyár egyes ünnepi alkalmakrg, fontos megemlékezésekre, esetleg ajándékozásra készített darabjai. Mindannyi egyéni munka s nem tartoztak az üzem piacra készülő tömegárúihoz. Szinte meglepő az a sokféleség és fantáziagazdagság, mely ebből az alig 10 embert foglalkoztató kis üzemből áradt ki. Elsősorban az architektonikus asztaldíszeket emeljük ki, mint teljesen önálló. Tata egyetemes művészi légkörében megfogalmazott alkotásokat. Hasonló feladatok nagyon ritkák az agyagiparban. Egyik másik híresebb gyár készített ugyan nagyobbszabású és különleges pompázó asztaldíszeket, de tervezésükben a csapongó képzelet elragadtatása tobzódó szertelenségbe fullasztotta a nagy fáradsággal összeállított kompozíciókat. Ha vannak is bennük építészeti részek, azok alig észrevehetően, szervetlenül, a rokokó világ képzeleti motívumaival kapcsolódnak egymásba. S ezekbe a megnemértett felépítésekbe vegyültek a naturalisztikus formák, vagy emberi alakok húzódtak egymás mellé és fölé s az allegorikus csoportok üres páthoszát, vagy szerelmi jelenetek szentimentálizmusát juttatták kifejezésre. A porcellángyárak a kaolin, a máz, a festékek könnyebb kezelésével itt is nagyobb előnyt élveztek s igy nagyobb lehetőségek perspektívája tárult elébük. De éppen ez volt a végzetük, mert könnyelműségükben ezt az előnyt teljesen kimerítve a legszélsőségesebb túlzásokra ragadtatták magukat s feladták a művészi kompozíciók szigorú törvényszerűségét. A tiszta építészeti megoldások többé-kevésbbé minden idők építészeinek, fából, vagy agyagból, az újabb időkben gipszből készített modelljeire emlékeztetnek. A megfogalmazásukban, megtervezésükben mutatkozó különbségeket éppen céljaik határozzák meg. A fajanszés porcellánművészet architektonikus emlékei nem is akartak öncélú építészetet nyújtani, hanem a kor Ízléséhez, pompaszeretetéhez alkalmazkodva az ünnepélyes étkezések díszasztalain egy képzeleti felépítésben, annak csillogó színpompájával itt-ott egy-egy emberi, állati, vagy növényi alak bevonásával, hozzáillesztésével, vagy a felületek tájképi átfestésével igyekeztek bemutatni a kerámia művészet felkészültségét, sokoldalúságát, a gyár iparművészeinek, arkánistáinak leleményességét, tudását. Talán a legrégibb ilyenszerű emlék a brüszszeli Musée du Cinquantenaire kézmosásra szolgáló víztartója. A delfti majolikaművészet alkotása. Egy nyolcoldalú hollandi pavillont ábrázol, a bejárat helyén vízköpővel. 3 0 Szigorúan zárt forma, kevés tagolással. Már valamivel több építészeti elemet, részleteket, s több konstruktív felépítést mutat egy 1716-ban, Lille-ben készített fayence házioltár, jelenleg a sévres-i múzeumban. 4 0 Egynézetre beállított homlokzati kiképzésének még nincsen térmélysége, inkább reliefszerű alkotás a harmadik dimenzió kikapcsolásával. A legnagyobbszerű megoldások azonban a meisseni porcellángyárból kerültek ki. Igaz, hogy ezek költséget nem kímélő, fejedelmi megrendelések voltak s a magasabb hőfokon égethető, az apró részletformákat is jobban megtartó keményebb porcellánföldből készültek. E különleges, egy méternél magasabb, mitológiai alakokkal benépesített, gazdagon felépített, csarnokszerű s a drezdai Zwingerre emlékeztető oszlopos dísztemplomokból két darab maradt fenn. Az egyiket a drezdai porcelángyűjtemény, a másikat a frankfurti iparművészeti múzeum őrzi. 41 Valószínűleg Meissen hatása alatt készítette el a schrezheimi gyár is az ottani kápolna híres fajanszoltárát 1775-ben. 4 2 3' F. Hűdig : Delfter Fayence. (Berlin. 1929.) 178. 1. 4 0 Fr. Jännicke : Geschichte der Keramik. (Leipzig, 1900.) 530. 1. 4 1 A. Schmidt : Das Porzellan als Kunstwerk und Kullurspiegel. (München, 1925.) 246., 247. I. — E.Zimmermann : Meissner Porzellan. (Leipzig, 1926.) 182.1. 48. tábla. 4 2 A. Stoehr : Deutsche Fayencen und deutsches. Steingut. (Berlin, 1920.) 246-248. I.
