RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

- 68 — 22. Csemegetál hosszúkás négyszög-alakban, a sarkokban ívelten letompítva. Peremén levélfüzéres dísz fut körül. Lapja táborjelenetet ábrázol sötét szépia színben. Sátrak előtt tábortűz mellett borozgató dragonyos katonák mulatoznak, az egyik lovon ül. Festője Radiel Jakab lehetett, legalább is erre vall a rajzi készség hiányossága. Tata múltjára vonatkozó történeti érdekességű darab, mert a francia csapatok elől 1806-ban Tatára visszahúzódó katonák tábori életét mutatja be. Jelzése kék T, 1806-ból. Méretei: 28 x37 cm. (gróf Esterházygyüjt. XIII. tábla 3. sz.) 23. Tintatartó. 1920-ban az Ernst Múzeum árverésén szerepelt. A tárgyat nem ismerjük s csak az árverési jegyzék leírásából tudjuk, hogy homlokfalát kínai alakkal s két plasztikus rózsával díszítették. A leírás alapján tatai meghatározása meglepő, mert a gyár teljesen szakított a kínai vonatkozású ábrázolásokkal. Mindaddig, míg e darab nem kerül kezünkbe, hitelességét eldönteni nem tudjuk. 24. Tálca, ovális. Hullámosan vezetett indadíszkeretben, tájképes háttérrel, szamáron játszadozó gyermeket ábrázol. Már a virágfüzéres csoportban is ismerteltük. (E. cs. 7. sz.) Jelzése fekete T, 1790 körül. Méretei: 22 x 27 cm. (Piar. Múz. XIV. tábla 1. sz.) 25. Korsó, az előbbi tálca festésének későbbi változatával. Itt a szamáron ülő gyermek virágcsokor közt foglal helyet Felirattal és 1812es évszámmal. (Báró Nyáry A. hagyatékából került árverésre 1923 ban.) 26. Tálca, ovális, rajta lilás alapon ovális keretben jelenet. Ugyancsak a báró Nyáry-gyüjteményből került árverésre 1923-ban. 27. Tálca, ovális, a virágfüzéres csoportban ismertetett (E. cs. 8. sz.) fészken ülő madárpár festéssel. Jelzése fekete T, 1790 körül. Méretei: 22 x27 cm. (Iparm. Tár 1606. sz IV. tábla 7. sz., XIV. tábla 4. sz.) 28. Tányér, hullámos peremmel. Sötétkék és fekete színben festett későbbi és gyenge másolata az előző tálka festésének (E. cs. 9. sz.). Jelzése fekete T a XIX. sz. elejéről. Átm. 24 cm. (Piar. Múz. IX. tábla 9. sz.) 29. Kanna, gerezdes testtel, felső szegélyén indafüzérrel, oldalán egy-egy faágon álló, többszínben festett stilizált madárral. M. 20 cm. (E. cs. 10. sz.) (Kiszely Geiza állította ki az Orsz. M. Iparm. Múz.-ban rendezett „Budapesti Amateur Gyűjtők" kiállításán 1907-ben.) (Fényképe a Magyar Iparművészet X, évf. 1907. 6. sz.ban. 292.1.) A 24. és 27. számú tálcák és a 28. sz. sz. kanna bár szabadabb tárgyú megoldásuknál fogva a festői ábrázolásokhoz tartoznak, mégis mint egy közös díszítő motívummal festett edénysorozat készletéhez tartozó darabok, a virágfüzéres csoportban is helyet kaptak. Ugyancsak önálló csoportba soroztuk mindazon architektonikus asztaldíszeket, fiókos szekrénykéket, érdekesebb felépítésű tintatartókat és egyéb tárgyakat, melyeknek nagy része szintén tájképes ábrázolás. De ezekkel éppen formagazdagságuk és eredetiségük miatt külön fejezetben akarunk foglalkozni. G) Plasztikus tárgyak. a) Emberi ábrázolások. A meisseni gyár kedvelt porcellánfigurái nem lehettek hatás nélkül a fajanszgyárakra sem, bár itt, mint már kifejtettük, az anyag nagyobb megkötöttsége több akadályt állított fel a kivitel és a siker elé. Elmaradni azonban tisztán technikai akadályok miatt mégsem lehetett, mert ez egyet jelenlett volna a fajanszgyártás csődjével, aminthogy az később be is következett. De ennek az utolsó megfeszítésnek és összecsapásnak köszönhetjük a fajanszgyártás nem egy remekművét, melyek akárcsak a renaissance korában, sohasem távolodtak el annyira a szobrászati problémák törvényszerűségeitől, amint ezt a porcellángyárak tették. Éppen ezért a figurális fajansztárgyak alakjaiban több statikai biztonságot érzünk, az alakoknak súlya van, plasztikájuk egészségesebb, jobban összefogottabb, nincsen bennük annyi szertelenség, mint a porcellánalakok túlságosan játékos felépítésében. Egyedül a kifejezések finomsága hiányzik róluk, amit a reáfestés sem tud pótolni, továbbá a merészebb mozgási ábrázolások. De ezzel szemben a fajanszgyárak a figurális ábrázolások tárgykiválasztásánál sokkal komolyabb tartalmat adtak a megmintázott szobor-alakoknak. Lehetőleg kerülni igyekeztek a porcellángyárak tulfinomult, derűs és szerelmi jelenetekben bővelkedő, vagy szentimentális s nem ritkán az érzékiségre számító, avagy a teátrális felépítésű allegóriák és apotheozisok felhőgomolyagába elmerült emberábrázolásainak sokszor művészi tartalomnélküli túlzott megnyilvánulásait. Ezért találkozunk a fajanszgyártás figurális tárgykörében több vallási vonatko-