RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 69 — zású anyaggal, mint a porcellán kész tményeknél, bár ezek között is előfordulnak hasonló feladatok, de sokkal ritkábban. A fajanszművészet még a barok-szellemnek kifejezője, míg a porcellánművészet a rokokó világ hangulatának, az élet hamis csillogásának hű kísérője. A fajanszgyártás szobrászati megoldásaival hazánkban csak két gyár tudott eredményes munkát felmutatni. Holies és Tata. Holies mint korábban meginduló s nagyobb üzem, természetesen többet termelt e téren, de semmivel sem különbet Tatánál. Az előkelő és agyontámogatott császári alapítás üzemében csak a megrendelés volt több s innen a számbeli túlsúly Tatával szemben. Minthogy e gyárak alapítási körülményei és céljai eltértek egymástól, ezzel mór magyarázatot is kaptunk Holies nagyobbszerű feladatainak megoldási lehetőségeire. Tata a magyar polgárság igényeinek kielégítését vette alapul célkitűzéseiben és erre alapította számításait, míg Holies tekintélyes alaptőkéjével, előkelő megrendelőivel és a bécsi udvar további támogatásával kockázat nélkül törekedhetett magasabb művészi célok elérésére. A rendelkezésre álló üzemi tőke mérlegelésében, az anyagiakra visszavezethető célkitűzésekben volt tehát csupán különbség a két gyár működése között s ez az eltérés határozta meg egyúttal mindegyiknél a gyártás feladatait és eredményeit. Mindaz, amiben Holies kiemelkedni látszik, s ezt éppen kisplasztikáinak köszönheti. Tatán sem volt problematikus, sem pedig kivihetetlen. Nem maradhatott el e téren Holicstól már azért sem, mert éppen Holies figurális és naturalisztikus tárgyainak mintázója, Schweiger Antal szobrász Tatán telepedett le. Schweiger Antal itt jutott el művészetének magaslatára s nemcsak a tatai gyárnak, hanem egyszersmind az Eszterházy grófoknak lett udvari szobrásza. A szobrászati tárgyak egybevetését, valamint azoknak művészi értékelését Holicscsal szemben ma mégis nagyon megnehezíti a kisebb tatai üzem fennmaradt emlékeinek kis száma. Holicson szobrász kezéből származó munkákról 1746-ban találjuk az első hiteles feljegyzést. Az ismeretlen nevű s nem is Holicson, hanem Felsőausztriában Puisdorf-ban lakó szobrász működéséről azonban még azt sem tudjuk, hogy munkája figurális, növényi formák, vagy csak finomabb edényalakok megmintázására szorítkozik 1 6 1754-ben ugyancsak ismeretlen 1 6 Schirek id. m. 12., I. 207. I. szobrásztól már porcelláníigurák másolatairól tesz említést a holicsi kiadási napló. 1' Schirek szerint, tekintve hogy két különböző léteiben mindössze 9 darab készítéséről van szó, a másolásokra kiterjedő szobrászati megbízások még nem tekinthetők egyébnek kísérletezéseknél. Lehetséges, hogy a meg nem nevezett másoló szobrász az 1755 évi személyzeti kimutatásban felsorolt két szobrász valamelyike, Ochsner Rudolf, vagy Buchberger Pál lehetett. 1 8 Munkásságukat az akkoriban nagy közkedveltségnek örvendő, növényi formákba rejtett és naturalisztikus színezéssel megfestett edények megmintázásaival hozhatjuk kapcsolatba. 1754-től kezdve ugyanis a holicsi számadási adatokban is szerepelnek strassburgi minták után készült növényi alakok (articsóka, dinnye, citrom, levél stb.). 1 9 A kísérletek beváltak s a kielégítő eredmények alapjón most már állandóan foglalkoztatható szobrósz felvételére gondolt a holicsi gyár. Eddig ugyanis idegenek, más vidéken lakó, vagy csak alkalomszerű munkára meghívott szobrászok dolgoztak az üzemnek, ami megnehezítette a közös munkát. És éppen ezekben az elhatározó időkben jelentkezett Holicson az Elzász-Lotharingiából bevándorolt kis arkanista csoporttal együtt a gyár legtehetségesebb szobrásza, Schweiger Antal. Schirek éppen a holicsi gyár fénykorából (1756—1770) egyetlen egy szobrászati tárgynak sem tudja szerzőségét megállapítani. Pedig amikor Holies virágkoráról beszélünk, akkor a legkiválóbb mesterek, Germain, Cuny, Hermann és Radiel mellett éppen a gyár nagyhírű plasztikai sorozatának alkotóját, Schweiger Antal szobrász nevét sem hallgathatjuk el 1756-tól 1769-ig ő már állandó szobrásza a gyárnak s Germain Miklós műhelyében kapott megbízást. Jelentősége dacára Schirek figyelmét mégis elkerülte Schweiger fontos szereplése. Ez annál feltűnőbb, mert amikor a gyári személyzet életrajzi adatfelsorolásába felvette a legjelentéktelenebb kisegítő munkást, sőt tehetségtelen fiát, Lőrincet is, ugyanakkor Schweiger Antalt ott meg sem említi. Pedig e név nem volt Schirek előtt ismeretlen, mert a tanulmányában közzétett, 1756ból keltezett francia nyelvű kimutatás nemcsak szobrászunk nevét őrizte meg, hanem működését is megjelölte." 0 Schirek a pótlásokban hivatkozik 1 7 Schirek id. m. 15. 1. 1 8 Schirek id. m. 16. 1. 1 9 Schirek id. m. 15. I. 8 0 Schirek id. m. 287., 288. I.
