RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VI. A Fischer-féle kőedénygyár alapítása (1824)
— 37 jelentkeztek. Ugyanis „Tatai zsidó Fischer Áron panaszkodik Stingl Vincze anglus kőedény fabricans mint osztályos társa ellen, hogy az edények készíttésébe, égetésébe, valamint az újonnan épült kemenczék építtésében is elegendő tudománya nem lévén, néki, kinek temérdek pénze bent hever, szörnyű károkát okoz, a mint is az új kemencébe 2 egész égetést elrontott, ellenben egy másik Pápárul jött mester Vindschigl Antal (Windschügel) a kemenczének változtatásával tökéletes jó edényeket mutatott, könyörög tehát, hogy Stingl Vinczétül, ki ellene patvarkodik s most már kész akarva őtet rontani törekedik, sőtt nyilvánságosan erőszakoskodással munkáiba akadályoztatja, meg menekedhessen s addig ellene oltalom adattasson." 5 Érthetetlen a vád, mert az uradalom korábbi megállapítása szerint „az eddig előmutatott készítményeik nagy reménységet mutatnak" s Stingl ekkor már ötödik esztendeje foglalkozott Tatán kőedénygyártással. 6 A két cégtárs tehát meghasonlott egymással, s hogy a viszály még nagyobb legyen, Fischer a pápai Winter Mátyás-féle kőedénygyárból Windschügel Antalt, a Holicsról családjával Pápán letelepedett nagy felkészültségű keramikusnak, Windschügel Károly Ágoston-nak fiát hívta meg. Stingl e váddal szemben azonban olyképpen adta le viszontpanaszát, „hogy Fischer Áron a Contractusnak pontjait meg nem tartja, az ő eddig tett fáradozását, bent heverő pénzét eltagadni akarja, sőtt híre és tudta nélkül őtet és testvérjét egy másik igazgatónak idehozatásával a házbul minden nélkül ki akarja tudni." Az uradalom a perlekedő feleket a fiskálishoz utasította azzal a meghagyással, hogy „Stingl Vinczét erőszakoskodásodul tiltsa el áristommal teendő büntetésnek fenyegetése alatt." 7 Windschügel újabb égetési eljárásának sikerei most már tarthatatlanná tették a szerencsétlen Stingl helyzetét és ottmaradását. A közös vállalatokba fektetett kis vagyonkájának elvesztése után, még reménytelennek látszó perének elintézése előtt szegényen távozott Tatáról s Pápán telepedett le. A fenyegetőző cégtárs kiválása után Fischer az általános fellendülés, az iparosodás békésebb légkörében folytathatta tovább vállalatát. Windschügelt tette meg vezetőnek, aki azonban már nem cégtársa, ha6 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 61.) 5213. sz. 8 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 61.) 924. sz. 7 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 61.) 5213. sz. A° 1824. XI. 6. nem fizetett alkalmazottja volt. Fischer a kőedénygyártáshoz éppen úgy nem értett, mint unokafivére Fischer Móric, a herendi gyár tulajdonosa a porcellángyártáshoz. A gyár üzemi életében nem vett részt, hanem szakemberek vezetésére bízta. Az ő kezében maradt a jövedelmezőnek ígérkező ipari vállalkozás üzleti része, az adminisztratív irányítás. Fischer szerencséjét a régi gyár hírneve indította el s ezt számításba is vette. A tatai edények varázsa még nem szűnt meg s ezért Fischer, hogy valamiképpen túlessék, a kezdet nehézségein, a régi. majolikagyár jólbevált formáival kísérletezett & azokat igyekezett utánozni. Természetesen ezek messze elmaradtak a megszűnt gyár egészen kitűnő termékeitől. Valószínűleg több új ember került a gyárba, mert a régi, még Stingl idejéből ottmaradt amúgyis kislétszámú alkalmazottak sorából már sokan eltávoztak. De az újonnan felvettek nem mindenkor váltak be s ezért kezdetben a termelés sem volt kielégítő. Windschügel szerződtetése mégis meghozta későbben a várt eredményeket s az uradalom pénztárába befizetett különböző bérletek összege mutatja legjobban a gyár növekvő forgalmát. Az 1830-as évek sikerei Fischer helybenlakó unokafivérét, Fischer Móricot, a későbbiherendi gyár tulajdonosát is hasonló vállalkozásokra buzdították s az Esterházy uradalmak másik központjában, Pápán megszerezte az ottani kőedénygyár bérletét. A bérletet azonban csak rövid ideig tudta megtartani, mert erőszakos és nem törvényes úton jutott hozzá, koldusbotra juttatva a gyár tulajdonosát, özv. Winter Mátyásnét, született nemes Könczöl Klárát. A vád szerint Fischer Móric Pápán „rettenetes égben kiáltó csalfa utakon s módokon már egészben mesterségévé vállt álnok tetteivel forgatta ki tulajdonából annak tulajdonosát." A királyi kancelláriát is megjárt hatalmas per keletkezett az ügyből, melynek súlyos vádjai, majd a lelki izgalmak közt megtört özvegyasszony halála s az árvaszéki döntés megakadályozták Fischer Móricot azon szándékában, hogy a pápai gyárat birtokába is vehesse. 8 Az 1802-ben alapított jóhírű pápai üzemnek ezekben az időkben éppen a Tatáról elkerült Stingl volt a művezetője. Stingl most régi haragosának rokonával került össze, aki mint bérlő Pápáról távozásra kényszerítette őt. Stinglt különösképpen 8 A szerző most készülő „A pápai kőedénygyár története" c. tanulmányából.
