RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)

- 30 születésű Rozol Ferenc (Figulus in Fabrica, '1795—1823)

u; Schumbauer Antal (Figulus in Fabrica, 1809)

1

5; a budai Kuny-gyárból jött s Tatán házasodott Sindelar Sebestyén (Figulus in Fabrica, 1797—1810)

1

6 és Vaigl Ágoston (operarius in Fabrica) 1808 körüli szerepléséről.

17 Ők váltották le az előző század munkatársait, de a XIX. század legelejére eső működésük már egybeesik a gyár hanyatlási idejével. Mint érdekességet és az üzemi személyzet összetartására jellemző példát említjük meg, hogy úgy Rozol, mint Sindelar tatai házasságkötése alkalmával Radiel János volt az egyik násznagy. 1806 november 12-én az uradalom részéről Schlögl, mint a gyár tulajdonosa, „a Fabricans megintetett az Exactor és építő-Curator Urak jelenlétekben Contractussa I

s

6 és második punctuma szerint • mivel az I

s

6 szerint tartozik a fellebb említett Fabricans Fabricáját mindig nagyobb s nagyobb tökéletességre vinni, amit eddig negligált, amint sok panaszkodók bizonyittyák ; a 2

d,

k punctum szerint pedig reselválta magának az Uraság, hogy ha Schlögl Uram a Contractussa minden punctumainak accurate meg nem felel, szabadságában légyen az ő fabricáján kívül még mást felállítatni".

1

8 A bajok igazi forrását szerintünk Schlögléken kívül álló okok, az ország nyomasztó ipari és kereskedelmi helyzete idézte elő. A bécsi udvar önzése és kizsákmányoló politikája igen ügyes taktikával úgyszólván még csirájában akarta elfojtani Magyarország minden ipari megmozdulását. A nemzet gazdasági életének jövőjéért aggódó Berzeviczy Gergely látnoki szemekkel ismerte fel a veszélyt s rámutatva az ország iparának nyomasztó helyzetére, éles hangon, de tárgyilagos kritikával szállt szembe Ausztria megalázó, kizsákmányoló törekvéseivel.

1

9 Az elnyomó intézkedések célja világos volt előtte, mert még a gyártáshoz szükséges külföldi anyagok behozatalát is igyekeztek megakadályozni. „Magyarország ipara és kereskedelme" című munkájában írja Berzeviczy, hogy alig kezdték 1

4 Született 1776-ban (Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Baptiz.) — U. o. és a Lib. Defunct.-ban gyermekei születési és elhalálozási adatainak bejegyzése. 1

5 Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct, bejegyzések gyermekei halálakor. 1

6 Siklóssy id. m. 92. 1. Névelemzése nem helytálló. — Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Copul. 1801. V. 26. 1

1 Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct. 1

8 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 41.) 226. sz. 1

9 Berzeviczy G.: De commercio et industria Hungáriáé. (Leutschoviae, 1797.) meg Sopron és Nyitra környékén az olomgolyó, sörét, valamint fajanszedények gyártását, a behozható ólomra és a máz készítésénél szinte nélkülözhetetlen ónra kivetett magas és elviselhetetlen vám miatt e vállalkozások megállottak.

20 „Az igazságtalanul és önkényesen megállapított harmincadszedés következtében, amikor magyar ipari termékeket szállítanak Ausztriába, azokat idegen, külföldi árúként kezelik 30 százalékos díjszabással, míg ugyanakkor a Magyarországba hozott osztrák ipari cikkekre, mint hazai, vagyis belföldi árúk után csak 3 százalékos vámot vetnek ki, Ilyen intézkedések mellett csak természetes, ha az osztrák tartományok gyárai és üzemei felvirágzanak s árúik Magyarországon biztos kelendőségnek fognak örvendeni. Egy szóval a harmincadvámrendszer következtében Magyarország valóságos gyarmati állapotba sülyed. Nyilvánvaló mindezekből, hogy a harmincad vám célja Magyarország minden gyárát és üzemét megszüntetni, vagyis a magyar ipar működését megakadályozni, hogy ezáltal kényszerítsék az országot az osztrák tartományok ipari termékeinek átvételére."

2

1 Ez volt akkor a való helyzet (1802). Mint már említettük, a máz és festő anyagok szinte megfizethetetlen ára mellett a nagytömegű termelés és előnyös vámkedvezmények folytán osztrák, főleg bécsi és cseh gyárakban felhalmozott kerámiai termékekkel árasztotlák el az országot. A tönkremenés réme fenyegette a tatai gyárat is. De mind a felelőséget viselő Schlögl, mind hű élettársa, a gyár vezetője, becsületes szándékkal mindent megtettek az üzem megmentése érdekében. Ezért a fenyegetésre — melyet különösen a következő évek még súlyosabb, mozgalmas és csaknem katasztrofális eseményei miatt az uradalom még ha akarta sem tudta volna megvalósítani — nem került sor. Egy újabb gyár üzembehelyezésétől már azért sem kellett nagyon tartani, mert az uradalom tulajdonát képező régi és üresen álló majolikagyár épületét 1802-ben végre sikerült eladni Kugyelka Mihály csapómesternek.

2

2 De ezekben a válságos időkben nem is gondolhatott az uradalom egy új épület célszerű berendezésére, még kevésbbé akadt volna erre idegen vállalkozó. 1809-ben már Tata is háborús képet mutatott. A község telve volt katonasággal, mene2

0 Berzeviczy G.: id. m. 28. I. 2' Berzeviczy G.: id. m. VI. fejezet. 3

2 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Offic. Exactor, (lt. sz. 1350) 3408., 3409. sz.