RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)
- 31 kültekkel s a lakossággal karöltve lázasan építették a védősáncokat. Különösen nagy volt a rémület, amikor az előnyomuló francia csapatok egy része a községet is megszállta. Csak a Tatában megkötött schönbrunni béke hozta meg ismét a helybeliek nyugalmát. Itt kiemeljük, hogy e gondterhes időkben úgyszólván szünet nélkül üzemben állott a majolikagyár s Mayer udvari tanácsos, a holicsi gyár igazgatója, ki üzemének szünetelése alatt meglátogatta a magyarországi kerámia gyárakat, ebben az évben kereste fel Tatát. Ekkor írt levelében (1809 október 9-én) dicséri a gyárat, hol a holicsihoz hasonló szép fehérmázas edények készülnek, melyek nagyon megnyerték tetszését. 2 8 Ha Mayer Albert, a holicsi gyár igazgatója, a fajanszgyártás kérdésében mint szaktekintély e válságos időkben ennyire kedvezően Ítélte meg a tatai gyár készítményeit, akkor a feltételezett hanyatlás, amit az uradalom már olyannyira aggasztónak talált, hogy erélyes felszólítással figyelmeztette Schlöglt a komolyabb következményekre, aligha lehetett súlyos. Ugyancsak 1809-ben jelent meg Schwartner Márton statisztikája is s e munkájában még a tatai és budai gyár további fellendüléséről, virágzásáról tesz említést, míg ugyanakkor megjegyzi, hogy a holicsi gyár dacára előkelő alapításának, hanyatlásnak indult. 2 4 Tagadhatatlan, hogy a gyár két legnagyobb erősségének, Schweiger Antal szobrásznak és Radiel János festőnek halála után eredetiség és művészi kivitel tekintetében visszaesés állhatott be. 2 5 Minőségben azonban a tatai majolikagyártás továbbra is megtarthatta régi színvonalát s csak a termelés mennyisége, forgalma, a máz és festékanyag nehéz beszerzése miatt a finomabb edények gyártásának szünetelése, a pénz elértéktelenedése s a vele járó általános kereskedelmi pangás okozott időnként kisebb-nagyobb zavarokat az üzem életében. A hanyatlási tünet tehát semmivel sem volt Tatán kedvezőtlenebb, mint az akkori idők iparának magyarországi helyzete. Mindenesetre Schlölgl is érezte, hogy a majolikagyártásban már nemcsak a formák, a stílus és a kor ízlése változott, hanem a készítmények anyaga is. Az agyag helyett a finomabb kaolin került feldol3 3 Schirek id. m. 90. I. 2 4 Schwartner Márton : Statistik des Königreichs Ungern. (1809.) 1. Theil. 382. I. 2 5 Schweiger Antal meghall 1802 június 13-án 74 éves korában, Radiel János meghalt 1809 szeptember 29én 79 éves korában. (Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct.) gozásra s a keménycserép, vagy angol kőedény térhódításával mindjobban háttérbe szorultak a fajanszedények. Holies hamarabb, még 1786ban tért át a kőedénygyártásra, mert erős versenytársai a fajanszgyártásban bizonytalanná tudták tenni jövőjét, míg Tata csak az 1800-as években érezte szükségét az új technikai eljárás bevezetésének, amikor itt hazánkban is egymásután alakultak a keménycseréppel foglalkozó kőedénygyárak ; sőt olyan helyeken is, hol ezelőtt nem készítettek fajanszedényeket. Az újítás, az üzem átrendezése azonban nagyobb befektetéssel járt volna, amihez Schlöglnek a napoleoni háborúkat követő pénzromlás idejében elegendő forgótőkéje nem volt. De a gyár fenntartására sem volt már nagy kedve, még kevésbbé a költséges beruházkodásra, mert a régi nagy gyárak küzdelmein kívül maga előtt láthatta Tatáról elkerült sógorának, Kuny Domonkosnak kálváriáját és budai alapításának bukását. 2 6 Legszívesebben lemondott volna a gyár további fenntartásáról s megelégedett volna két üzletének vezetésével. Felesége kedvéért azonban még sem akart az egykor jobb napokat látott s hírnevet szerzett gyártól megválni. Tépelődései közben érte el a halál s 1811 július hó 18-án halt meg 57 éves korában. 2 7 Ha özv. felesége, sz. Hermann Teréz nem értett volna az üzem vezetéséhez s nem ismerte volna a gyár műhelytitkait, az most vezető hiányában meg is szűnt volna. De mint egykor édesanyja, özv. Hermanné, úgy most özv. Schlöglné vissza nem riadva, női lelkiismeretességgel s türelemmel irányította tovább a gyárat. Szerencséjére valamivel békésebb évek következtek. A tatai majolika edények még egyszer elindulhattak hódító útjukra s ismét elfoglalhatták régen kiharcolt előkelő helyüket. A tatai árúk egy olyan időben, amikor már mindenütt csak a kőedénygyártás volt elterjedve, még mindig nagy kelendőségnek örvendtek. Éppen az uradalom részéről kapott özv. Schlöglné nagyobb rendeléseket, mert ezekben az években nagyobb mennyiségben részben kiegészítésképen, részben 2 8 Siklóssy id. m. 95—128. 1. 2 1 Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct. A bejegyzésben Schlögl itt mint Curator fabricae szerepel. — Dornyay Béla 1914-ben a tóvárosi temetőben megtalálta a Schlögl házaspár sírkövét. Rédei Miklós: „A tatai majolika" c. tanulmányában (A magyar kerámika története 1917. 52. 1.) hivatkozik e felfedezésre, de azóta mór e kövek is elpusztultak, a sírhelyeket nem találtuk meg.
