RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)
- 28 ( Az uradalom 1791 január 25-én kell válaszában Schlögl vaskereskedőnek és majolikagyárosnak engedélyezi a házvételt és az építkezést. 3 Schlögl a gyár céljára a József kalló melletti és még Fellner uradalmi építésztől felépített házat veszi meg. 1792 január 30-án, az új gyárépület üzembehelyezésének napján köti meg a szerződést 30 évre, mely a legteljesebb szabadságot nyújtja számára. Tetszése szerint állíthat fel égető kemencéket, bármilyen menynyiségben készíthet edényeket s azokat bárhol értékesítheti. De ezzel szemben az legyen minden törekvése s arra kell köteleznie magát, hogy majolika edényei jóságban, tartósságban és szépségben kifogástalanok legyenek, annál is inkább, mert ezáltal mind az uraságnak, mind saját magának tartós megbecsülést szerez Az uradalom viszont arról biztosítja Schlöglt, hogy e szerződés lejártáig senki az uradalom területén hasonló gyárat nem alapíthat. De ha a szerződő fél nem teljesítené az edények gyártására vonatkozó fentemlített kötelezettségeket, akkor az uradalom földesúri jogánál fogva a saját, vagy más vezető kezelésében folytatná a gyártást. 4 , Az új üzem beváltotta a hozzá fűzött reményeket s továbbra is nagyszerűen működött. Újítás a gyártás módjában alig lehetett s csak a stílusok váltakozásában mutatkozhatott némi módosítás, eltérés ; de a termelés lebonyolítása, az elraktározás könnyebben történt Schlögl az üzemi részt most már nyugodtan feleségére bízhatta, míg ő a reprezentálást, az üzleti részt vállalta magára. Mint ügyes és vérbeli kereskedő ember ebben élte ki magát. Nagyszerű kereskedelmi érzékére vall, hogy nemcsak edényeinek piaci elhelyezéséről gondoskodott, hanem a régi „Szarka" vendégfogadóban — a mai „Esterházy" szálló épületében — virágzó vaskereskedést, sőt ugyanazon épület másik olda Ián jól jövedelmező déli gyümölcs és fűszerkereskedést nyitott, sőt később az ú. n. nürnbergi árúk eladásával is foglalkozott. 5 A gyárat a Hermann név örököse, Schlöglné, szül. Hermann Terézia szinte névtelenül, csendes visszavonultságban vezette. 0 volt a 3 Gr. Esterházy lvt. Protoc. T. Vi. (lt. sz. nélkül) 3003. sz. 4 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Contract. (It. sz. 1352) 1375. sz. 5 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (It. sz. 1351) 2484. sz. — Protoc. Contract. (It. sz, 1188) 2638. sz. — Protoc. Contract. (It. sz. 1349) 2885., 3002.. 3003., 3183. sz. gyár igazi irányítója, Az üzem tehát folytatólagosan női kézből ment át női kézbe. Schlöglné még leánykorában anyjától sajátította el a készséget, tudást és művészi ízlést. Anyjának szellemében, az anyja alatt bevezetett technikai és művészeti felkészültséggel irányította tovább a gyár ottmaradt régi alkalmazottait, akik közül névleg Schweiger Antal szobrász és Radiel János festő emelkedik ki. Mindketten egyúttal az uradalom szolgálatában is állottak. Schweiger szobrász tehetségét akkor már az alkotások gazdag sora hirdette s Radiel, a majolikafestő, szintén kapott megbízásokat az uradalom részéről. így 1791ben és 1806-ban a kastély melletti régi sörház díszes nagytermének színpadán — hol a grófi család itt-tartózkodása alatt hangversenyeket és meghívott színtársulatokkal szinielőadásokat tartottak — Radiel végzi a díszítési munkálatokat s ő festi a díszleteket. Ugyancsak őt bízták meg a baji templom tornyának és keresztjének kifestésével is. e Éppen sokoldalúsága alapján gondoljuk, hogy a Pasteiner család birtokában levő Schlögl házaspár pergamentre festett miniatűr arcképei is Radiel ecsetjétől származnak, ó, mint a gyár régi festője, közöttük élt s közel 30 évi tatai működése alatt hálából örökíthette meg kenyéradóit. A házastársakat külön-külön ovális keretben, profilban ábrázolta portrészerű törekvéssel, hű képét adva az akkori viseletnek. Ha az arckifejezésekből életkorukra következtetünk, kökülbelül az 1790-es évek közepére tehetjük e miniatűrök keletkezési idejét. 7 Még özv. Hermanné idején, az 1780-as években kezdi meg működését atyja mellett Radiel János fia, Jakab. A festést atyjától tanulta s 1819-ben bekövetkezett haláláig volt a gyár szolgálatában. 3 Atyja tehetségét nem örökölte, ezt legjobban a XIX. századi termékek kétségtelenül tőle származó díszítéseinek hanyatlása mutatja. 1791 második felében egy újabb festő, 6 Gr. Esterházy lvt. Assignations-Buch (It. sz. 165) 23., 577., 578. I. - Assignations Buch (lt. sz. 168) 17. I. 7 E miniatűr arcképeket legelőször Petrik Lajos közölte : „Adatok a magyar agyagipar történetéhez" Művészi Ipar 1889 évf. 10.— II. lapon, majd Schirek 1905-ben id. m.-ban a 70.—71. lapon. 3 Holicson született 1762-ben (holicsi r. k. pléb. hiv. Lib. Bapt.), meghalt Tatán 1819-ben (tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct.). Neve foglalkozásának megjelölésével (Pictor in Majolica) sokszor előfordul a keresztelő és halotti anyakönyvekben.
