RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)

- 29 Modet Emánuel jelentkezett Tatán, családjával együtt, ő is Holicsról jött, vagy amint egy holicsi jegyzék említi, megszökött Holicsról. Mindössze csak % évig tartózkodott Holicson s oda az 1783-ban alapított morva weisskircheni herceg Dietrichstein fajanszgyárából jött át.

9 Megérkezésekor óvatosan fogadták, mert a morva weisskircheni gyár éppen abban az időben kísérletezett az angol kőedénygyártás bevezetésével s így azzal gyanúsították, hogy jövetelének igazi célja a holicsi angol kőedénygyártás titkának megszerzése. Annyira vigyáztak reá, hogy még az égetőkemencék közelébe sem engedték. Ezt az állandó ellenőrzést és gyári féltékenységből eredő túlbuzgó óvatosságot sokalhatta meg Modet, amikor búcsút sem véve Holicstól, Tatára költözött. Származásáról semmit sem tudunk s tatai működéséről is csak a helybeli anyakönyvi bejegyzés (Emanuel Modet Pictor in Majolicae), továbbá egy Schlögl ellen benyújtott fizetési megkeresés tanúskodik.

1

0 A fizetési felszólítás szerint „Modet Emanuel képíró a Tóvárosi fejér edény fabrikában" letelepedésekor különböző dolgokat vásárolva csak Schlögl kezességével kapott hitelt. Ezt munkabérének levonásával törlesztette. Ugy látszik azonban, hogy a nyugtalanvérű festő munkájával Schlögl nem volt megelégedve s ezért Modet jobbnak látta eltávozni Tatáról. Mint Holicson, úgy itt is adósságot hagyott maga után. Az úriszék döntése alapján, minthogy „Modet hitelezője a nála vásárolt ágyi ruhákat lefoglalta, Schlöglt a kezesség alól feloldozták, annál is inkább, mert a festőt gyárában megtartani nem akarta". Ezekkel és még más, általunk eddig nem ismert munkaerőkkel dolgozott együtt Schlöglné, szül. Hermann Teréz, ki minden igyekezetével azon a színvonalon akarta a majolikagyártást tartani, ahogyan azt még édesanyjától vette át. 1796 március 27-én nagy kitüntetés érte az üzemet. József főherceg, Magyarország királyi helytartója, majd nádora Tatára látogatott s itttartózkodása alatt megtekintette a nagyhírű gyárat.

11 A nap jelentőségét a gyár egy magyar koronás címerrel és virágfüzérekkel díszített majolika emléktáblával örökítette meg, melyet ma az Iparművészeti Tár őriz. A gyár híre másokat is Tatára vonzott s többek között 1793-ban Townson Róbert angol természettudós, 1809-ben Ma9 Schirek id. m. 108. 1. 1

0 Gr. Esterházy Ivt. Protoc. Sedium Dom. (it. sz. 1298) 422. 1. 1

1 História Domus Tatensis Scolarum Piarum. p, 76, ger Albert, a holicsi fajansz- és kőedénygyár igazgatója tekintette meg az üzemet.

1

2 A jóhírű gyárat a századforduló utáni évek eseményei mégis csaknem létalapjában rázkódtatták meg. Nemcsak a napoleoni háborúk éreztették mindjobban bénító hatásukat, hanem a bécsi kormány is erős kézzel korlátozta akkoriban Magyaroszág ipari termelését és kereskedelmét. A háborús félelem, pénztelenség és tilalmak ideje alatt megfogytak a rendelések, keresetlenek voltak a piacok s így a tatai gyár sem folytathatta régi termelési ütemét. Ausztria sorozatos vereségei, Bécs elfoglalása miatt a monarchia kerámiai gyárai általában kénytelenek voltak üzemeik termelését csökkenteni, vagy ideiglenesen beszüntetni s alkalmazottaikat elbocsátani, amint ezt Bécs és Holies tették. A tatai gyár, ha nem is nyúlt ilyen radikális intézkedésekhez, szintén csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta üzemét fenntartani. Schlöglt csak másik két üzletének jövedelme, tőkéje segítette ki a válságos időkben s mentette meg a tönkremenéstől. Különösen sok nehézséget okozhatott a máz nyersanyagának és a festékek beszerzése, ami kellemetlen zavarokkal járhatott. Hogy Tata éppen Schlögl előrelátó és ügyes üzleti összeköttetései révén — bár nagy áldozatok árán — itt is jobban tudott magán segíteni, mint más gyárak, azt Mayer Holicsi igazgató 1809-ben kelt levele igazolja.

1

3 Mayer tatai látogatása alkalmával meghívást kapott az itt tartózkodó Ferenc király udvari ebédjére s ezen alkalommal az általa is megcsodált szép tatai edények kerültek a feldíszített asztalra. A holicsi igazgató figyelmét azonban nem az ünnepélyesség, hanem a felhordott edények kiválósága kötötte le. Étkezés közben ugyanis azon töprengett, hogy miként juthatnak a tataiak a máz készítéséhez annyira szükséges, de a háborús időkben a piacról teljesen eltűnt — különben is magas vámhoz kötött — ónhoz és ólomhoz. A legnagyobb csapás azonban Radiel vaksága volt. Az ő fejlett, kiforrott egyéni stílusát egyhamar nem pótolhatta a gyár. S bár a szünetelő nagyobb üzemek elbocsátott alkalmazottaiból új emberek is kerültek Tatára, a bizonytalan helyzeten ez a felfrissülés sem tudott már lényegesen változtatni. Egyik-másikáról anyakönyvi bejegyzések tudósítanak, mint a tatai 1

2 Townson R.: Travels in Hungary. (London, 1797.) — V. ö. II. fejezet 5. jegyz. 1

3 Schirek id, m. 89., 90. 1,