RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - II. A gyár újabb üzembehelyezése. (1768—1772)
-15 feltételek és viszonyok mellett fejthetik ki tudásukat, munkaképességüket. A művészvándorlás különben is általános tünete volt a XVIII. századnak, különösen Magyarország felé, hol a pusztító török uralom bukása után új kulturális élet vette kezdetét, új lehetőségekre nyilt alkalom. Nemcsak nálunk, de külföldön is az újonnan alakuló fajansz- és porcellángyárak sietve kaptak e vándorló művészeken, kik egyben az elhagyott gyár titkát és az ott bevezetett üzemi életet hozták magukkal. Nagyon sokszor fényes ígéretekkel csábították el a nevezetesebb gyárak jobb erőit, csakhogy biztosíthassák az új alapítású gyár jövőjét, sikerét. Mi sem természetesebb, hogy a század közepén még egyetlen s a monarchiának pedig legnagyobbhírű fajanszgyárából, az udvari igazgatás alatt álló Holicsból távozó alkalmazottakat mindenütt szívesen fogadták. Ezzel a Tatára vándorló három holicsi arkanista is tisztában volt, de valószínűleg tudtak a tatai uradalom majolikagyárának korábbi működéséről s megszűnésének igazi okairól. Aminthogy számításba vették a tatai fennmaradt gyárépület égetőkemencéit, sőt a grófi család tradicionális művészpártolását is. A munkamegosztás elve alapján nyilvánvalóan elég erősnek érezték magukat vállalkozásuk megindítására. A holicsi mesterek jelentkezése gyors elhatározásra késztette Esterházy grófot, aki nagybátyjának sikertelenségétől sem riadva vissza, most tervbe vette, hogy a kérelmezőkkel elindíttathatja a megszűnt majolikagyárat. Mint már említettük, az első alapítás utáni évek sikertelenségének igazi okait nem ismerjük, valószínű azonban, hogy ehhez a meddő kísérlethez az üzemi és technikai ismeretek hiányossága mellett nagy részben a helyi viszonyokkal való nemtörődés, a helybeli fazekasipar figyelmenkívül hagyása is hozzájárult. A Tata környéki agyagföldek kiválósága, a helybeli fazekasipar virágzása, a téglagyárak jövedelmezőségei, valamint az egyszer megkezdett alapításnak, a múltbeli kezdeményezésnek szinte kötelező ereje, nem kis mértékben a nyugati példák, s főleg Holicsnak sikere új lelkesedéssel töltötték meg az ifjú Esterházyt egy nagyobb vállalkozás, a megszűnt majolikagyár felállítására. E számottevő tényezők egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a régebbi, de megszakadt alapítás felújításához, életrekeltéséhez a tatai fazekasipar fejlődése, életrevalósága adta az ösztönt, a megvalósítható gondolatot. A Holicsról jött három mester közül Érám András neve teljesen ismeretlen előttünk. Schirek sem említi nevét, pedig Holies régi alkalmazottai közé tartozott. Hármuk közül Pram lehetett a legképzettebb, hiszen ő vette kezébe a vezetést, ő vállalta a felelősséget s vele kötötték meg a szerződést is. Az uradalom azonban Esterházy utasítására — emlékezve az első alapítás sikertelenségére — csak abban az esetben Ígérte az anyagi támogatást, ha tudásukról, művészetükről előbb kielégítő bizonyságot adnak. Letelepedési engedélyük megadása most már az uradalmi majolikagyár felállításával függött össze, s ezért kérték tőlük munkájuk előzetes bemutatását. De további feltételként azt is megkívánták tőlük, hogy csak olyan termelési költséggel állíthatják elő áruikat, amelyek mellett az elfogadható árat is biztosítani tudják. Ezzel szemben az uradalom megígérte kellő számú égető kemence felállítását. A kísérlet eredményétől tette azonban függővé, hogy a gyár bérbeadásával, avagy pedig az uradalmi alkalmazottaknak járó havi fizetés mellett kösse meg velük a szerződést. 1 3 A kísérlet bevált, s a szerződést megkötő Pram András azon feltétellel, hogy ő, valamint gyermekei a vállalati munkakört becsületesen és lelkiismeretesen fogják elvégezni, engedélyt kapott az üzem vezetéséhez, fenntartásához. Az égetéshez szükséges famennyiséget az uradalom biztosította számukra, a mindenkori folyó árban. 1768 május 14-én kötötték meg a szerződést és pedig az üzem bérbeadásával. 1 4 A gyár tehát Pram András vezetésével hatévi szünet után újból megkezdhette működését. Hogy Pram a szervezésen és irányításon kívül milyen munkakört vállalt magára a műhelyben, biztosan nem tudjuk, mert holicsi működését is teljes homály fedi. Holicsi anyakönyvek szerint az 1760-as években már Holicson tartózkodott. Ott történt házassága is 1764-ben s ezen alkalommal az egyik tanú épen a tatai gyár következő vezetője, Hermann Sándor volt. 1 5 Minthogy a XVIII. századi gyárak igazgatását, vezetését nem szabad modern értelemben vett irodai adminisztratív munkának tekintenünk, így a művész1 3 U. o.: Prot. (lt. sz. nélkül) Ao 1767-68. 1335. sz. 1 4 U. o.: Prot. (lt. sz. nélkül) A° 1767-68. 1421. sz. — Prot. Ofíic. Praefect. (lt. sz. 18) 174. sz. 1 5 Holicsi r. k. pléb. hiv. Lib. Copul. 1764, V. 27. — Ugyancsak Holicson született leánya (1765 IV, 19) és fia (1768 I. 11.).
