RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - II. A gyár újabb üzembehelyezése. (1768—1772)
- 16 társaság másik két tagjának meghatározott szereposztásából következtethetünk működésére. Minden valószínűség szerint ő készíthette a különböző edényformákat részben korongon, részben gipsz-minták felhasználásával, továbbá ő végezhette az agyag-feldolgozás, a mázkészítés és az égetés felügyeletét. Épen tapasztalata, magasabb kora, széleskörű hozzáértése és sokoldalúsága tehette őt hivatottá a műszaki vezetésre. Deutscher Pál majolikafestő nevét már Schirek is említi, de működésének idejét csak jóval későbbre, arra az időre teszi, amikor Tatát elhagyva ! 778-ban visszatér Holicsra. 1 6 Deutscher előző holicsi szerepléséről Schireknek nincs tudomása, pedig az ő korábbi holicsi és tatai működése is nagyban hozzájárult a két gyár közötti szoros kapcsolathoz, a motivumvándorláshoz. Holicsi működését az ottani anyakönyvek is megerősítik, mert szintén ott házasodott 1764-ben. Tanúi a gyár két legjelentősebb műhelyvezetője : Germain Miklós és Hermann Sándor voltak. 1 7 Deutscher Pál festő, valamint Pram András műhelyvezetőnek holicsi munkásságát elsősorban a tatai iratok tárták fel s így újabb anyagot szolgáltattak Holies történetéhez. Deutscher 9 évig, 1777-ig tartózkodott Tatán. Szerintünk az ügyesebb, kiválóbb majolikafestők csoportjához tartozhatott, mert a holicsi gyár különben nem vette volna később vissza alkalmazottai közé. Igaz, hogy nem kis fejtörést és zavart okozva épen akkor távozott el a holicsi gyár legjobb festője, Radiel János s így kedvező ajánlatokat téve Holies vezetősége hívhatta őt vissza Tatáról. Visszatérésének első idejében továbbra is fajanszfestéssel foglalkozott, de az angol kőedénygyártás bevezetésétől kezdve élete végéig már az új munkakörben dolgozott. 1792-ben halt meg Holicson. 1 8 Fia Hubert, mint festőtanuló egy darabig mellette működött a holicsi gyárban. 1 9 Deutscher Pál munkásságát a tatai majolika gyárban készült edényeken hitelesen kimutatni nem tudjuk, amint a Holicson festett tárgyakat sem lehet nevével ellátni, dacára, hogy a képzettebb festők körébe tartozott. Minden , e Schirek id. m. 99. 1. 1 7 Holicsi r. k. pléb. hiv. Lib. Copul. 1764. V. 6. — Két gyermeke Holicson, 3 gyermeke Tatán született. 1774 VI. 26.-án Tatén született Domonkos fiának keresztszülei ifj. Kuny Domonkos és testvére Mária Barbara voltak. 1 8 Schirek id. m. 99. 1. '» U. o.: 99. 1. valószínűség szerint a gyár korábbi termékei, a pontozott kobaltkékjelzésű tárgyak hozhatók nevével kapcsolatba. így Deutscher festhette a lágyabb színezésű virágcsokorral díszített edényeket, szenteltvíztartókat, továbbá a rákos tányérok egy részét. Holies legfájóbb veszteségét mégis a Tatára érkezett társaság harmadik tagjának, Schweiger Antal szobrásznak távozása okozhatta. Mint vérbeli művész szabadulni igyekezett a nagyüzemű gyár levegőjéből, annak megkötöttségéből, a mesterségszerű foglalkozástól sa művész vágyait ki nem elégítő, gyérszámú kisplasztikái feladatoktól. Holies és környéke nem volt alkalmas hely művészleikének kifejlődéséhez, hiányzott a nagylelkű pártfogó, a megbízásokat adó mecénás. Ezért vándorútra tért s két társának távozásával útitársként hozzájuk csatlakozva ő is búcsút intett Holicsnak. A magukban elég erőt érző triumvirátus megosztott munkaközössége lehetővé tette számukra egy önálló vállalkozás megalapozását, sikerét. De Schweiger nem adta fel titkos reményét sem, hogy a sors esetleg olyan helyre veti, hol a szükségben vállalt kisplasztikával való foglalkozás mellett nagyobb művészi igények kielégítésére is kaphat megbízást. Önálló, független művészi életre törekedett. Szorosan nem is tartozott a holicsi gyár kötelékébe, mert ez csak időnként adott munkát figurális tárgyak elkészítésére. De Schweiger sem akarta magát lekötni a gyárhoz és Holicshoz s csak a küzdelmes, fiatalos évek kényszerhelyzetében vállalta el a munkákat. Még az 1750-es évek körül, előző művészvándorlása közben 27—28 éves korában juthatott el Holicsra, hol a gyár a híres porcellángyárak figurális díszeinek s főleg a meisseni Kandier porcellánszobrocskáinak hatása nyomán azokkal versenyezve kísérletet tett hasonló ötletek megvalósítására. A gyár ugyan már korábban is esetről-esetre, így 1746-ban és 1754ben foglalkoztatott egy-két ismeretlennevű szobrászt, 1755-ben pedig az alkalmazottak névjegyzéke két szobrásznak, Ochsner Rudolf-nak és Buchberger Péter-nek nevét is megadja. 2 0 Nem lehetetlen, hogy az itt említett, ideiglenesen felvett vándorszobrászok helyét 1755-ben, vagy 1756-ban már Schweiger foglalhatta el. Teljes hitelességgel csak a holicsi gyár gazdasági vezetőjének, a későbbi adminisztratív igazgatójának, Le Due-nak francia nyelven írt elszámolási 2 0 U. o.: 12.. 15.. 16., 207. 1.
