RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - I. A gyár alapítása és az üzem beszüntetése. (1758-1763)

I. A GYÁR ALAPÍTÁSA ÉS AZ ÜZEM BESZÜNTETÉSE. (1758-1763) Tatai ember nem beszél tatai fajanszról, mert ő csak tatai majolikát ismer. így hallotta elődeitől s ez a kifejezés él ma is emlékezeté­ben. A tatai gyár említésekor tanulmányunkban mi is — éppen úgy, mint Holicsról írt munká­jában Schirek — a fajansz helyett mindenütt „majolika" elnevezést használunk, bár a név itt nem fedi teljesen az olasz majolika fogal­mát, annak készítési módját. Hazánkban azon­ban a holicsi, tatai, budai, kisbéri és pongye­loki üzemeknek a XVIII. és XIX. században egyformán „majolikagyár" volt az eredeti és hi­vatalos megjelölése. Ilyen néven szerepelnek az okleveles anyagban s kevés kivétellel ilyen néven említi az egykorú irodalom is. Novotny H. 1798-ban és Vedres István 1809-ben megje­jent értekezésében is még majolikának nevezi a holicsi készítményekhez hasonló finom és mű­vészi kivitelű agyagárúkat, amilyeneket Tatán, Gácson, Pongyelokon, Giraltban és Budán ké­szítenek. (Vasa testacea, quae vulgo Majolika appellantur. 1) Az elmúlt századok magyarsága tehát ezt a kifejezést ismerte és használta a fajansz termékek megjelölésére. Így minden tu­dományos megkülönböztetéstől eltérően mi is tovább visszük és ápoljuk a múltból átvett ha­gyományos „tatai majolika" elnevezést. * Magyarországon az első fajanszgyár a nyit­ramegyei Holicson, közel a Morva folyóhoz, az országhatár mentén épült fel. Alapítója Magyar­ország királynőjének férje I. Lotharingiai Ferenc német császár volt, ki a holicsi uradalmat egy­bekelésének évében vette meg a Czobor csa­ládtól. A bécsi udvar támogatása természetesen biztosította a gyár jövőjét, melynek hazánkban 1 Novotny H.: Sciagraphia seu compendiaria Hun­gáriáé . . . (Wiennae, 1798.) Pars II. 276. 1. — Vedres Ist­ván : Dissertatio de fundo publico in commodum Regni Hungáriáé . . . (Szegedini, 1809.) 131. 1. jó ideig nem is akadt versenytársa. Alkalma­zottai, munkaerői kiválóak voltak s az ő mű­ködésük tette híressé a gyárat. A fellendülés kétségtelenül a gyár felügyelőjének, Toussaint József báró, nagyhercegi kincstárnoknak, továb­bá az üzem első vezetőjének, Thöller Jánosnak az érdeme, kik a legjobb munkaerőket igyekez­tek megszerezni az új alapítás számára. A ki­rályi udvar felhívása bizonyára sokakat is csá­bított Holicsra, ami megkönnyítette részükről a válogatást. De segédmunkálatokra bekerülhettek a gyárba a környékbeli habánosok is, kiknek nagy hasznát vehették, mert jól ismerték a vi­dék, különösen a Stomfa környékéről szállított agyag összetételét, természetét és az onnan ho­zatott kvarc feldolgozási módját. Mindazt, amit eddig Holicsról tudunk, Schi­rek C. eredeti források alapján készült munká­jának köszönhetjük. 2 Kimerítően, a legkisebb részletekig menő alapossággal tárja elénk a ho­licsi gyár működését s éppen az ő tanulmánya nyújt sok támpontot a tatai gyár történetéhez is. Tatáról ugyan sok újat nem mond s csak az addig ismert irodalmi anyagot használta fel. Az általa közölt nevek és időpontok azonban szinte láncszerűen illeszkednek a tatai üzem folyto­nosságához, megvilágításához s a mi számunkra éppen ebben rejlik Schirek munkájának fontos­sága. A tatai levéltári adatok ismerete hiányá­ban Schirek természetesen csak nagy általá­nosságban utalt Tata említésénél a holicsi gyár hatására, idézve Mayer Albert udvari tanácsos magyarországi utazásairól írt idevonatkozó le­veleit. 3 E rokonságot azonban legjobban a kü­lönböző gyűjteményekben fennmaradt emlék­anyag teszi nyilvánvalóvá. De hogy ennyire szo­ros legyen a két gyár közötti kapcsolat, arra 2 Schirek Carl : Die k. k. Majolika-Geschirrfabrik in Holitsch. (Brünn, 1905.) 3 U. o.: 89. és 90. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom