RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - I. A gyár alapítása és az üzem beszüntetése. (1758-1763)
- iotalán még Schirek sem gondolt. Pedig a tatai gyár története úgyszólván el sem választható Holicstól, aminthogy a holicsi gyár története sem lehet teljes Tata ismerete nélkül. Hiba lenne azonban egy olyan beállítás, mely a szoros összefüggés alapján Tatának Holiccsal szemben másodlagos szerepet juttatna s csak mint annak egyik mellékhajtását tüntetné fel. Mert a két gyár közötti közvetlen kapcsolat semmiesetre sem jelent Tatára értékcsökkenést, hanem éppen ellenkezőleg a tatai állomás jelenti a hazai fajanszgyártás fejlődését. A tatai üzem nemcsak egyenrangú versenytársa a Holicson virágzó művészi iparnak, hanem továbbfejlesztője, sok tekintetben új utakon haladó, eredetiségre törekvő s Holies fölé emelkedő magyar vállalkozás volt. E két alapítás gyártmányai között valóban nehéz is különbséget tenni. Hovátartozásukat a jelzés figyelembe vétele nélkül csakis gyakorlott szem tudja biztosan megállapítani. A régiségkereskedelemben egyes szignatúra nélküli darabot tatai eredetként szeretnek forgalomba hozni, de ezt az inkább üzleti meghatározást még a stílusegységek alapján is csak a legnagyobb óvatossággal fogadhatjuk el. A tatai üzem ugyanis jóhírű árúinak megvédése szempontjából vigyázott arra, hogy jelzése nélkül egyetlen darab sem kerülhessen ki a forgalomba. Kivétel csak olyan szobrászati alkotásoknál lehetséges, melyek hivatalosan nem a gyár készítményei voltak, hanem a szobrász egyéni munkái. A művész ugyanis saját kedvtelésére, vagy bemutatásra készíthetett a gyárnak át nem adott s annak készletébe nem tartozó darabokat. Ezek, mint saját tulajdonát képező tárgyak, természetesen nem kaphattak gyári jelzést. * A tatai majolikagyárat galánthai Esterházy József gróf alapította 1758-ban.'* Rédei Miklós mutatott rá legelőször mindazok tévedésére, akik Schlögl J. Györgyöt, a 30 évvel későbbi gyárvezetőt tették meg az üzem alapítójának. 5 Sejtése helyes nyomon járt, amikor 1/58-ban adta meg az alapítás évét; de ennél többet ő sem tudott a gyár történetéről Schögl megjelenéséig. Rédei nyomán az irodalom tévesen ga4 Gróf Esterházy-levéltár. Tata. (A követke őkben rövidítve gr. Esterházy lvt. megjelölést használunk.) Diurnale A° 1759. 54., 58., 90. 1. és Abrechnungsbuch A° 1759. 53. 1. 6 Rédei Miklós : A tatai majolika. (A magyar kerémika története. 1917.) 53. I, lánthai Balogh József uradalmi kormányzó alapításának tartotta a gyárat, holott ő csak a felügyeletet gyakorolta felette. Intézkedései — amint ezt a levéltári anyag mutatja — mindenkor urának jóváhagyásával, rendelkezéseivel s az uradalom pénzén történtek. 6 Az alapítás gondolata valószínűleg már régebben foglalkoztatta Esterházy József grófot, ki mindenkor nagy érdeklődéssel figyelte a Cseklészhez elég közel fekvő holicsi gyár működését s mindaddig, míg tervét meg nem valósította, ő volt a holicsi gyár egyik állandó megrendelője, vevője. Schirek önálló fejezetben számol be a holicsi üzem szállításairól, forgalmáról és megrendelőiről s bár egészen jelentéktelen öszszegű megrendelések is szerepelnek kimutatásaiban, Esterházy nevét nem említi. 7 Pedig cseklészi kastélya számára többször hozatott fajansztárgyakat Holicsról. így 1750-ben négy láda edényt 220 frt. értékben, 8 1756-ban pedig egy újabb szállítmányért 113 60 frt. fizetett ki a gyárnak a számadási napló szerint „porcellán árúkért", mert Holies kezdetben ilyen néven hozta azokat forgalomba. 9 Ezen elszámolás adatai között egy kandalló részére készült nagy fajansz borítólap is szerepelt. 1 0 1758-ban, amikor pozsonyi palotáját látta el fajansz edénykészlettel, ismét Holicsról hozatta az árúkat, de ez volt egyben az utolsó holicsi rendelése is. 1 1 Már e szórványos adatokból — mert a cseklészi számadáskönyvek feljegyzései meglehetősen hiányosak — következtethetünk Esterházy József gróf és a holicsi gyár közötti sűrű érintkezésre, kapcsolatra. Gyakori rendelése az udvari gyárban, érdeklődése, gyűjtői szenvedélye és művészetpártolása érlelte meg benne tehát a gondolatot hasonló gyár alapítására. De vonzották őt a nyugati példák is, hol az egyházi és világi fejedelmek, továbbá főurak nevéhez fűződött a legtöbb fajanszgyár keletkezése. A mecénáskodásnak ilyen megnyilvánulásában, amikor a nagy művészetek mellett az ipar s vele kapcsolatban az iparművészet is erős megértésre és pártolásra talált, volt valami előkelő, főúri gesztus. Az elő8 Gr. Esterházy-lvt. Diurnale A° 1760. 6., 36., 48., 64., 104., 118., 138., 142., 147., 154., 166. 1. - Protoc. (lt. sz. 1364), 1502. és 1579. sz. 7 Schirek i. m. 177-178. 1. 8 Gr. Esterházy-lvt. Haubt Rechnung. A° 1750. 61., 99. I. 8 U. o.: Ausgaab Buch. A° 1755—58., 9. 1. 1 0 U. o.: Abrechnungsbuch. A° 1754—58., 89. 1. 1 1 U. o.: Rendt-Amts-Rechnung. A° 1758., 61. I,
